Hatvanegy éves koromban kezdtem írni első könyvemet. Az 1988 és 1994 közötti időszakról szólt, és sok mindenről, ami előtte és utána történt, s ami írás közben eszembe jutott. Nyolc évig tartott, amíg befejeztem. „…És az ünnep mindig elmarad?” – ezt a címet adtam neki. Mert fantasztikus dolgok történtek velünk s mi nem tudtunk együtt ünnepelni. Amint sikerült kinyitni a szabadság kapuját, feltámadtak a magyar szellemi életet mérgező zsigeri ellentétek. A tagadás szelleme uralta el a közéletet és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek nem tudták átérezni a sorsfordító változások örömét.
Rendszerváltozás belülről
A könyvben szereplő személyek közül azok kaptak itt rövid ismertetőt, akikről a szerző úgy ítélte, hogy az említésük helyén nem mond róluk eleget, illetve akiknek érdemi hozzájárulást tulajdonít a rendszerváltásban vagy a saját gondolkodása alakulásában, továbbá akiket érzelmileg is fontosnak tart az életében. A kortársaknál zárójelben a rendszerváltás-kori jelentősebb funkcióikat, szerepeiket jelezzük.
A szabadon választott parlament és a neki felelős kormány megalakulásával a rendszerváltozás első szakasza lezárult. Következett a második szakasz, amelyet a szovjet csapatok kivonulása koronázott meg és amelyben az Antall József által vezetett kormány a koalíciós frakciókra támaszkodva állandó ellenszélben folytatta a rendszerváltoztatást. Ebben az időszakban már nyoma sem volt a rendszerváltoztatás első szakaszában uralkodó szellemiségnek, a politikai életet kíméletlen küzdelmek, ádáz csatározások jellemezték. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a magyarok nem tudták megélni a visszanyert szabadság és az újrakezdés örömét. A rendszerváltoztatási folyamat betetőzése, a nemzeti függetlenség és az állami szuverenitás visszaszerzése az ellentétektől szabdalt, rosszkedvű magyar társadalmat alig érintette meg. A történelmi pillanat nagyszerűségét csak kevesen érezték át.
