Amikor e könyv megírásához készülődve gyűjteni kezdtem az anyagokat, olvasgattam Antall Józseffel kapcsolatos korábbi írásaimat, végignéztem a vele készült archív videókat, azon vettem észre magam, hogy esténként, elalvás előtt Nagy László versének utolsó sorai zakatolnak a fejemben. Azok, ahol a kérdések után nem kérdőjelet, hanem felkiáltójelet tett a költő: „Létem ha végleg lemerült,/ki rettenti a keselyűt!/S ki viszi át fogában tartva/a Szerelmet a túlsó partra!”
Antall József közelről
Prológus
A kompromisszumkész forradalmár
A rendszerváltoztató miniszterelnök
Epilógus
A könyvben többször említett személyek, zárójelben elsősorban korabeli jelentősebb funkcióik, szerepeik ismertetése.
„Szomorú az elnök kötelessége.” Így kezdi Szabad György búcsúbeszédét az országgyűlés 1993. december 13-án délután 3 órakor kezdődő plenáris ülésén. „Arról kell szólnia, hogy halott a Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke.” Meglepődve látom, hogy a házelnök ezt követően olvasni kezd. Aztán egy idő után – bár egy-egy gondolatsort követően bele-belenéz a leírt szövegbe – szabadon szárnyalnak a mondatai:
