Parlament, miniszterelnöki dolgozószoba, 1997. július
Antall József jut eszembe. Őt egész életében figyelték és zaklatták a titkosszolgálatok, és mégis félre tudta tenni személyes ellenszenvét. Aztán arra gondolok, hogy milyen groteszk is ez a helyzet. Az ellenzéki bizottsági elnök a kormányfővel szemben védelmezi a kormány nemzetbiztonsági szolgálatát. Ahogy ezt végig gondolom, önkéntelenül elmosolyodom. Min nevetsz, kérdezi a miniszterelnök? Nem
...
Bővebben...
Az MDF frakció ülésén, 1990. nyarán
A pénzügyminiszter előterjesztése után feltettem a kérdést, kinek van hozzászólása. Csurka István az ülésterem hátsó részében állt, és azonnal felemelte a kezét. Rosszat sejtettem. Körülnéztem, hátha más is jelentkezik, de nem. Így hát megadtam Csurkának a szót. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk, mondta, semmivel sem vagyunk jobbak, mint a kommunisták. Erre kitört a taps. Megvártam, míg csend lesz, aztán így szóltam
...
Bővebben...
Orom utca 2. 1989. december
Sólyom László egyébként remekül tud azonosulni demokratikus szerepeivel. Amikor megismertük, szelíd környezetvédőként s az alkotmányos jogokért kiálló ellenzéki jogtudósként, piros svájci sapkájában, szolid szónoki képességekkel, abszolút hiteles volt. Nem sokkal az után, hogy az Alkotmánybíróság elnökévé választottuk, feljött hozzánk, nem tudom már miért, az Orom utcába, de feltűnt, hogy „viselkedik”. Még a járása is
...
Bővebben...
Egy pesti utcán, 1957. január
A forradalom leverése után Pongrátz elmenekült az országból. Ha marad, az elsők között akasztják fel. Antallt ilyen veszély nem fenyegette. Neveltetése, a családi hagyományok és személyes elhivatottsága okán pedig fel sem merült benne, hogy elhagyja hazáját. 1957-ben egy alkalommal találkozott Pándi (Kardos) Pállal, a később Kossuth-díjjal is megjutalmazott irodalomtörténésszel. Amikor Pándi meglátta Antallt, meglepődve
...
Bővebben...
1991. november
Jobb kezét zsebébe süllyesztve elismerte, hogy igen, 1957-ben karhatalmi szolgálatot teljesített, de hozzátette, ezt mindig is vállalta és azóta se bánta meg, a választók pedig ennek tudatában szavaztak rá. Később kifejtette, hogy nemcsak ő, hanem szinte mindenki szolgálta az elmúlt rendszert. Megjegyezte, hogy Zétényi Zsolt például jogászként tette ezt.
Tudtam, hogy erre a beszédre mindenképpen reagálnom kell, igyekeztem hát
...
Bővebben...
Fehér Ház, 1991. július
Egy alkalommal bejött hozzám Csurka élettársa, Papolczy Gizella, és leült velem szemben a fotelba. A Pista békés ember, panaszolta, senkit sem bánt, mégis ezek a liberálisok állandóan támadják, provokálják, főleg az Elek Pista. Azt feleltem, hogy ezen nem kell csodálkozni, képzelje csak el a helyzetet: Mondjuk, itt ül Elek a te helyeden, mutattam a széles bőrfotelra, 40 kiló, a fotellel együtt. Felette egyszerre megjelenik Csurka
...
Bővebben...
1990. április
Még a kormányalakítás előtt Kohl felhívta Antallt, hogy nem lehetne-e Horn Gyulát külügyminiszterként megtartani a kormányban. Antall megdöbbent a felvetésen, de higgadtan válaszolt: Nem tudom, hogy kancellár úr – akkor még nem tegeződtek – egy CDU–CSU-kormányba beválasztana-e egy ellenzéki minisztert. Kohl elnevette magát, s nem erőltette a dolgot.
Bővebben...
Balaskó Jenő interjúja Antall Józseffel, 1993. március
Az egyik elnökségi ülésen Antall feltette a kérdést Csurkának, megjelentetné-e a Magyar Fórumban, ha válaszolna mindarra, ami a lapban az Országos Gyűlés óta vele szemben megjelent. Csurka igennel felelt. Én voltam az, aki meggyőztem Antallt, hogy Balaskónak kell adnia az interjút, mivel őt a Magyar Fórum olvasói is nagyra becsülik.
Az írás elkészült, de Csurka nem volt hajlandó
...
Bővebben...
Parlament, 1993. december
„Szomorú az elnök kötelessége.” Így kezdi Szabad György búcsúbeszédét az országgyűlés délután 3 órakor kezdődő plenáris ülésén. „Arról kell szólnia, hogy halott a Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke.” Meglepődve látom, hogy a házelnök ezt követően olvasni kezd. Aztán egy idő után – bár egy-egy gondolatsort követően bele-belenéz a leírt szövegbe – szabadon szárnyalnak a mondatai:
„Antall József
...
Bővebben...
Torgyán igazi hordószónok volt. Akkor is, amikor „szeme fényének” nevezte a kormánykoalíciót, akkor is, amikor meghirdette a „harag napját”, és kormányellenes népgyűlésen tartott beszédet, és akkor is, amikor azzal fenyegetett, hogy „patakvér” fog folyni, ha a kormány nem teljesíti a kisgazdapárt követeléseit. Érzékenyen érintett, amikor még bírálói is elismerték szónoki képességeit, mondván: ügyvédként ebben gyakorlatot szerzett. Ilyenkor úgy éreztem, meg kell védenem a hivatásomat, és
...
Bővebben...