Parlament, 1990. szeptember
Torgyán később hétről-hétre egyre radikálisabb beszédeket mondott a parlamentben. Egy kemény felszólalása után megjegyeztem, szerintem nem célszerű az ellenzéket csípőből lőni. Nézd, Jóska, tettem hozzá, mi vagyunk többségben, annál hatásosabb a mondanivalónk, minél visszafogottabban érvelünk. Tudod, felelte Torgyán, én 58 éves vagyok. Nekem nincs arra időm, hogy nyugodt erő meg ilyenek…
Bővebben...
Orom utca 2. 1989. december
Sólyom László egyébként remekül tud azonosulni demokratikus szerepeivel. Amikor megismertük, szelíd környezetvédőként s az alkotmányos jogokért kiálló ellenzéki jogtudósként, piros svájci sapkájában, szolid szónoki képességekkel, abszolút hiteles volt. Nem sokkal az után, hogy az Alkotmánybíróság elnökévé választottuk, feljött hozzánk, nem tudom már miért, az Orom utcába, de feltűnt, hogy „viselkedik”. Még a járása is
...
Bővebben...
MDF-SZDSZ „paktum”. Az MDF Bem téri székházában. 1990. április
Közben Csurka jön be a szobába. Mi újság, mik az elképzelések? – kérdezi. Kati elmagyarázza neki a konstruktív bizalmatlanság előnyeit. Ezt szeretnénk lenyomni Tölgyessy torkán, szólok bele én is. Csurka egyetértően bólogat. Amikor elmegy, valami olyasmit mond, hogy úgy látja, jó kezekben van a dolog…
Hazafelé a kocsiban gratulálok a feleségemnek, hogy egy „fontos elvtárs” bizalmát
...
Bővebben...
Parlament, miniszterelnöki dolgozószoba, 1990. október
Antall külpolitikai törekvései között kezdettől fogva kiemelt helyen szerepelt a Lengyelországgal és Csehszlovákiával való minél szorosabb együttműködés. Egyszer futólag megemlítette nekem, hogy azt szeretné, ha egy visegrádi csúcstalálkozón kerülne sor a három ország közötti megállapodás aláírására. Tehát nem Budapesten, hanem Visegrádon, tette hozzá, és összehúzott szemöldökkel rám nézett. Az
...
Bővebben...
Magyar Rádió, 168 Óra, 1989. január
A Jogászfórum első választmányi ülését követő hét végén szokásom szerint a hálószobában, az ágyra ledőlve hallgatom a Rádió szombat délutáni politikai műsorát, a 168 Órát. Pozsgay nyilatkozik, beszámol arról, hogy a MSZMP Központi Bizottságának történelmi albizottsága a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja 1956-ot. Leszaladok a konyhába, feleségem a rántást kavarva megjegyzi: – Ezért kár volt
...
Bővebben...
Torgyán igazi hordószónok volt. Akkor is, amikor „szeme fényének” nevezte a kormánykoalíciót, akkor is, amikor meghirdette a „harag napját”, és kormányellenes népgyűlésen tartott beszédet, és akkor is, amikor azzal fenyegetett, hogy „patakvér” fog folyni, ha a kormány nem teljesíti a kisgazdapárt követeléseit. Érzékenyen érintett, amikor még bírálói is elismerték szónoki képességeit, mondván: ügyvédként ebben gyakorlatot szerzett. Ilyenkor úgy éreztem, meg kell védenem a hivatásomat, és
...
Bővebben...
A Fidesz Semmelweis utcai székházában, 2009. október
– Te, Laci – mondom neki –, mi azért nagyon jók voltunk ott a Kerekasztalnál.
– Ez igaz – mosolyog a bajsza alatt. – Nagyon jók voltunk.
– De te, mára azért nagyon elromlott ez az egész – fejezem be a megkezdett gondolatot, mire hirtelen elkomorodik:
– Igen – mondja –, nagyon elromlott.
Úgy látszik, egyébként is önkritikus hangulatban van. Azzal folytatja, hogy ’90-ben
...
Bővebben...
A Parlament kapujánál, 1991. december
A legvadabb viták közepette összefutottam Torgyán Józseffel a Parlament VI. kapujánál. Mindketten az alkotmányügyi bizottság ülésére igyekeztünk, amelynek mellesleg ő volt az egyik alelnöke. – Csak azt szeretném tudni – kérdeztem tőle –, hogy folytatod-e a balhézást, vagy pedig tudunk dolgozni a bizottságban? Kérlek szépen – mondta Torgyán, és széttárta karjait –, a nép … – Bocs – szakítottam félbe a készülő
...
Bővebben...
Balaskó Jenő interjúja Antall Józseffel, 1993. március
Az egyik elnökségi ülésen Antall feltette a kérdést Csurkának, megjelentetné-e a Magyar Fórumban, ha válaszolna mindarra, ami a lapban az Országos Gyűlés óta vele szemben megjelent. Csurka igennel felelt. Én voltam az, aki meggyőztem Antallt, hogy Balaskónak kell adnia az interjút, mivel őt a Magyar Fórum olvasói is nagyra becsülik.
Az írás elkészült, de Csurka nem volt hajlandó
...
Bővebben...
Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. április
A Kerekasztal várakozik. Felbomlik a rend, mindenki ki-be jár, csoportokban beszélgetnek, van, aki telefonál, mások újságot olvasnak. Egyszer csak Csurka István, aki egy karosszékben elterpeszkedve a Magyar Nemzetet olvassa, felkiált. Azonnal hívjátok a Fejtit! Nehogy közölje, hogy eleget tesz az igényeinknek. Hogy várják a Fideszt, s már fűrészelik is az asztalt. Itt olvasom, hogy az Új Márciusi Front se
...
Bővebben...