(Ring, 1990. 01.)
Dr. Kónya Imre: „Talán szögesen megváltozik a mostani kiábrándult, elkeseredett közhangulat...”
A választási harc megkezdődött. Etikai kódex is van hozzá, amelyet néhány nappal ezelőtt a legjelentősebbnek tartott magyarországi pártok képviselői írtak alá. Mások elzárkóztak attól, hogy határt szabjanak maguknak a népszerűsítési küzdelemben. Sőt nyilvánosan is elhangzott; az Etikai kódex annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz... A magatartásszabályokat rögzítő megállapodásról és annak már felfedhető ellentmondásairól dr. Kónya Imrével, az Etikai kódexet kimunkáló Független Jogász Fórum vezetőjével készítettünk interjút.
– A választás menetét a választójogi törvény szabályozza. Ez világosan leszögezi, hogy pártok, a függő vagy független jelöltek milyen fegyvereket vethetnek be a győzelem érdekében. A törvény közhatalmi eszközökkel kikényszeríthető szabályokat tartalmaz. A súlyosan vétők akár börtönnel is fizethetnek. Ehhez képest mit ér egy olyan etikai kódex, amelynek betartása az aláírók önfegyelmén, belátásán áll vagy bukik?
– Erkölcsi követelmények érvényesítését nem lehet közhatalmi eszközökkel szavatolni. Arra azonban van mód, hogy a választás résztvevői belátva, hogy bizonyos magasztosabb cél érdekében szükség van az önkorlátozásra, önmaguk elé emeljenek terelő korlátokat. Ez történt az Etikai kódex esetében is. Vagyis a megállapodást tető alá hozó egyetértés az, ami a rögzített szabályok betartását garantálja.
– De hát a választási harc nem erkölcsi bajnokok békés társasjátéka. Ebben az esetben mi indokolja egy morális paktum megkötését? Egyáltalán kinek az ötlete a kódex megalkotása?
– A gondolat már régi. Tulajdonképpen a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon volt szó arról, hogy a választójogi törvény tervezetét egészítsük ki etikai kódexszel. Szeptember 18-ig azonban ez ügyben még érdemi tárgyalásokra sem került sor. Aztán pedig a politikai fórum gyakorlatilag beszüntette működését. A Független Jogász Fórumban azonban vállaltuk, hogy mégiscsak tető alá hozzuk a megállapodást. A tárgyalásokat azért koordinálhattuk, mert szervezetünk maga nem indul a választásokon, ugyanakkor a függetlenséget és a szakmai hozzáértést képviseli. Ami pedig a kérdés első felét illeti, a leghatározottabban tagadom, hogy politika és erkölcs egymást kizáró fogalmak lennének.
– Történelmi példákkal is bizonyítható állításának ellenkezője. Ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy Magyarországon az utóbbi egy év küzdelmeiben a különböző pártok mélyütések sorozatát mérték egymásra, akkor a morális kilátások nem sok jóval kecsegtetnek...
– Erre viszont azt felelem, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnak a diktatúra ellenében színrelépő pártjai, vezetői jelesre vizsgáztak a köz szolgálatában is. Jelentős kockázatot vállaltak annak idején s ma is. Igenis etikai igényű politikai küzdelemben kívánják elnyerni a választók bizalmát. Tisztában vannak azzal, hogy március 25-én nem egyszerűen parlamenti választások lesznek, hanem negyven esztendő óta az első szabad voksolás. Ezúttal a nép az egész politikai berendezést változtatja meg, a választásokon kinyilvánított akaratával egyben alapot teremtve működőképes erős kormányzat kialakítására is. Az alapvető irányváltásra azonban csak akkor lehet alkalmas ez a végeredményben közjogi aktusnak számító választás, ha az emberek, az ország lakosai elmennek az urnákhoz. Az addig hátralévő két hónapban megtörténhet a csoda, s bízom benne, hogy szögesen megváltozik a mostani kiábrándult, elkeseredett és reményvesztett közhangulat. Talán elhiszik az emberek, hogy most valóban rajtuk áll vagy bukik minden. Ezért hajlandóak lesznek megismerni a választási lehetőségeket is, hogy aztán felelősen döntsenek. Hozzáteszem, erre csak akkor lesznek hajlandók, ha azt tapasztalják, hogy a színrelépő erők valóban az ország sorsát akarják jobbra fordítani. Vagyis nem az uralkodás, hanem a nemzet szolgálata áll tevékenységük központjában.
– Pontosan ezt nem érzi ma a társadalom. Még mindig hiányolja a hiteles politikai szándékokat és csoportokat...
– Minden eszközzel, köztük a politikai erők magatartásával is bizonyságot szükséges adni a nemzetnek. Olyan választási küzdelmet kell például folytatni, ahol nem egymás lejáratása a cél, hanem a saját program megismertetése, s tisztességes, korrekt eszközökkel a választók bizalmának a megszerzése. Mindenkiben tudatosulnia kell, hogy a kommunista világbirodalom első szabad választására készül Magyarország, amire minden túlzás nélkül állíthatóan ránk irányul a nemzetközi figyelem.
– Eddig az általános megközelítésről volt szó. Ezen túlmenően az Etikai kódex betartása mely erőnek szolgálja legjobban az érdekeit?
– Természetesen tudom, hogy a választási küzdelem moderálása elsősorban a hatalmon lévő hatalmi párt érdeke, hiszen a legerőteljesebb támadásnak azok vannak kitéve, akik a mai helyzetért felelősek. Éppen ezért az ellenzéki szervezetek önmagában azzal, hogy vállalták a morális alapú önkorlátozást, növelik hitelességüket. Aláírásukkal bizonyították, hogy képesek saját közvetlen érdekeiket alárendelni az ország érdekének.
– Éri-e bármiféle hátrány a kívülmaradókat, akik nem írták alá, s a jövőben sem fogadják el az Etika kódexet? Úgyis kérdezhetem, mi az előnyük a csatlakozóknak?
– Akik elfogadták a kódexet, azok védelmet élveznek a körön belül lévők esetleges erkölcstelen magatartásával szemben. Az aláírók még arra is kötelezettséget vállaltak, hogy a másik szabályszegése esetén ők maguk tartózkodnak a hasonlóan erkölcstelen válaszlépéstől. Ez a védettség a kívülállót nem illeti meg. Persze ehhez az önkorlátozáshoz szükség volt a legjelentősebb politikai ellenfelek dokumentumban is rögzített kompromisszumára. A négy megbeszélésből álló tárgyalás végén a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a FIDESZ, a két kisgazdapárt, a szociáldemokraták, valamint a Magyar Szocialista Párt megbízottainak kézjegye került az aláírók közé. Egyelőre hiányzik az MSZMP csatlakozása, de a kódex nyitott, vagyis bárki elfogadhatja az önkéntes szabályozást. A kívül maradás, az elutasítás ellenszenvet kelthet a választókban, a közvélemény bizalmatlanságát vonhatja maga után.
– Az írásba öntött szép elveken túl van-e valamiféle fórum, amely kivizsgálja az esetleges szabályszegést? Ha van ilyen, akkor csak megállapítja-e a tényeket, netán más eszközt is felhasznál?
– Nem hoztunk létre semmiféle bizottságot. A kódex mindössze azt teszi lehetővé, hogy jogsértés esetén az érintett szervezetek, az adott területen jelöltet állító más szervezetek bevonásával ad hoc bizottságot állítsanak. Az aláíró szervezetek maguk vállaltak kötelezettséget arra, hogy az érdekükben elkövetett jogsértést elbírálják. Súlyos esetben az illetőtől, kampányfőnöküktől vagy éppen jelöltjüktől a megbízást visszavonják. A sérelmet szenvedett felet az intézkedésről értesíteni kell. A kódexhez csatlakozók azt is vállalták, hogy csak súlyos, netán ismételt jogsértés esetén, illetve, ha az előbbi kivizsgálás elmarad, kizárólag ebben az esetben fordulnak a nyilvánossághoz. Ennek megfelelően a sajtótól azt kérik, hogy csak abban az esetben tudósítsanak etikai jogsértésről, ha abba a sérelmet szenvedett fél beleegyezik. Gondoljuk csak végig, mit érne az olyan nyilvános védelem, ahol az így-úgy tisztességtelen eszközzel megtámadott pártra szórt rágalmaikat a sajtó még föl is erősítené...
– A kódexhez csatlakozott pártok visszatetszően még a sajtóra, a független médiákra is szabályokat próbáltak felállítani...
– Csak azokra nézve kötelezőek a szabályok, akik a megállapodást elfogadják, aláírják. Mód van tehát arra, hogy a sajtó a rádió, a televízió, illetve azok szervezetei is részesei lehessenek a kódexnek. Vagyis, ha valamelyik média nem írja alá a dokumentumot, akkor számukra a szabályok csak kívánalomként, általánosan elfogadható alapelvként fogalmazódnak meg.
