(Ring, 1991. 11. 26. – 12. 03.)
A Ring vendége Kónya Imre országgyűlési képviselő, az MDF frakcióvezetője
Kónya Imre: – Hiszem, hogy az a fogadtatás és az a taps, amivel Önök köszöntöttek, nem elsősorban az én személyemnek szól, hanem annak a határozottabb és keményebb politikának, amit a Magyar Demokrata Fórum meghirdetett. (Taps)
Külön öröm számomra, hogy a tömegkommunikáció – holott általános vélemény szerint nem igazán szimpatizál a szabadon választott magyar parlamentnek felelős kormányzattal –, eljátszotta azt a szerepet, hogy ezt a keményebb politikát, a meghirdetett új periódust proklamálta és közvetítette a közvélemény felé, azáltal, hogy szerény dolgozatomat oly nagy figyelemben részesítette... Úgy vélem, hogy a kampány hatására az emberekben olyasféle vélemény alakult ki, hogy ott fönt, végre, valamit igazán meg akarnak csinálni!
Tévednék persze, ha úgy értékelném, hogy ez volt a tömegkommunikáció szervezőinek a szándéka. Szándékuk valószínűleg az lehetett, hogy lejárassák a kormányt, az MDF-et és szerény személyemet is... Céljuk az lehetett, hogy úgy állítsák be: ez a kormány és a Magyar Demokrata Fórum a demokráciára tör, diktatúrát akar megvalósítani, agresszíven maga alá akarja gyűrni a többi alkotmányos szervezetet, és az egész társadalmat.
Nos, Hölgyeim és uraim, azt hiszem, hogy a szürkeállomány ezúttal rosszul mérte föl a helyzetet!
A tömegkommunikáció manipulációs lehetőségei kétségkívül óriásiak. Azt azonban, hogy a fehér fekete, bebizonyítani, vagy legalábbis hosszú ideig elhitetni emberekkel, azt hiszem, nem lehet. Bebizonyítani erről a kormányzatról, erről a pártról, hogy nem a demokráciát akarja, hogy kimondott elveivel ellentétben nem a szociális piacgazdaságot akarja, és hogy nem jogállamot akar, bármilyen ügyes manipuláció lehetőségeit messze meghaladó feladat! Nos, ezt a feladatot nem is tudta teljesíteni az összehangolt kampány, ami itt folyt, de az ellenkezőjét valóban megtette. Mi tényleg nem lettünk volna képesek elfogadtatni és megértetni az emberekkel azt a tényt, hogy a Magyar Demokrata Fórum igenis eltökélte: határozottabb politikájával fogja megvalósítani a rendszerváltoztatás feladatát. Ez a határozottabb politika nem jelenti azt, hogy ahhoz képest, amit eddig csináltunk, valami egészen más következik. Ha tárgyilagosan végigtekintünk az elmúlt másfél esztendőn, azt csak úgy lehet értékelni, hogy minden lépésünk a rendszerváltoztatás végrehajtására Irányult.
Egy pártönkényen alapuló társadalmi berendezkedést a parlamentáris demokrácia intézményrendszere váltotta föl Magyarországon.
Senki nem vitathatja, hogy az önjelölt pártfunkcionáriusok uralma helyébe mára stabil intézményrendszer lépett, amelynek kiindulása a népakaratra vezethető vissza: amely ellenőrizhető, és amely végső soron leváltható, hiszen négyévenként megmérettetik. Így van ez központi szinten a parlamentben, és az országgyűlésnek felelős kormányzatban, s így van ez helyi szinten, az önkormányzatokban is.
Magyarország a béke szigete
Ez a hatalom valóban ellenőrizhető, végső soron a választók akarata által. A demokrácia nem csupán attól függ, hogy szándékaink milyenek: az egész mechanizmusban van a biztosíték. Ezt a demokratikus i intézményrendszert senki nem tudja megdönteni, se fölülről, se alulról, se azok, akik nyíltan erre törekszenek, se azok, akik álságos módon ellentétes törekvésekbe rejtik valódi szándékaikat.
A demokratikus intézményrendszer mellett elkezdődött a szociális piacgazdaság intézményrendszerének kialakítása, a gazdasági rendszerváltoztatás.
Mindezek alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy térségünkben Magyarország ma a stabilitás és a béke szigete, annak ellenére, hogy sokan éppen ellenkezőleg – a társadalmi bizonytalanság érzését kívánják kelteni. Az elmúlt időszakban mindaz, ami az 1956-os forradalom törekvése és ígérete volt, megvalósult. Magyarországon ma már teljes a szabadság, teljes a nemzeti függetlenség.
Én most Önöktől megkérdezem, vajon gondoltuk volna ezt két, vagy három esztendővel ezelőtt? Rázzák a fejüket –, nem, eszünkbe nem jutott volna. Hogy mégis rosszkedvűek vagyunk, lehorgasztott fejjel élünk, s csak azon siránkozunk, hogy ez is rossz, meg az is rossz: ez az egyetlen dolog, ami igenis, veszélyezteti a demokráciánkat. Hogy nem vagyunk képesek együtt örülni annak, amit Igenis, együtt értünk el. Mert óriási dolgokat értünk el együtt! Tovább folytatnunk csak úgy lehetséges, ha ez tudatosul bennünk. Ebben van óriási felelőssége a tömegkommunikációnak!
A hatalom, ha mégoly tudatos is, csak a kereteket képes megteremteni. A kereteket tartalommal kitölteni viszont csak az egyes emberek tudják. Amire csak akkor képesek, ha el is hiszik, hogy erre lehetőségük van. Miért ne hinnék el? Hiszen ilyen lehetősége ennek a nemzetnek, ennek a népnek alig volt sok évszázados történelme során. Ez egyedülálló, óriási lehetőség. De egyedülálló a felelősség is, hogy a lehetőséget megragadjuk. Ne engedjük, hogy elvegyék ettől a kedvünket. Ezt kérem én Önöktől. Az a folyamat, ami most megindul az országos politikában – amiben Önök is segíteni fognak, ebben biztos vagyok – elősegíti azt, hogy Magyarországon minden egyes ember megérezte: van lehetőség, csak akarni kell, s persze, merni. (Taps.)
Hozzászóló: – Közgazdász vagyok. Semmilyen pártnak nem voltam, nem vagyok tagja... Emlékezzenek vissza az úgynevezett taxisblokádra. Én is fölvonultam a kormányt támogatók között. Mert azt mondtam, hogy kell a kormánynak esélyt adni. Úgy érzem, hogy a koalíció nem élt a kapott eséllyel! Gyakorlatilag nem hozta meg a gazdasági változásokat.
Kónya Imre: – Konkrétan mire gondol?
Hozzászóló: – Annak idején némiképp a perifériára szorultam, bizonyára azért, mert nem léptem be a maffiába. Tíz évig nem tudtam olyan állást kapni, ami a tisztes megélhetéshez kellett volna... Én azóta is ugyanazokat az embereket látom... A mai napig nem kapnék egy olyan állást, amit játszva megkaphat bárki, akinek a Jóska, a Pista az ismerőse. Mit szól ehhez?
Úgy érzem, akik demokráciát hirdetnek, tulajdonképpen politikai bűnözők. Mert gyakorlatilag azok voltak. Én azokat tekintem kommunistáknak. Olyanok, mint a fasiszták, öltek és öltek! (Taps.) Amit én hiányolok, az nem az akasztás és nem a bosszúhadjárat az ilyenek ellen. Szó sem lehet boszorkányüldözésről, hiszen nem személyek ellen irányul, hanem azok ellen, akik azonosították magukat, és személyi érdekeiket bármikor, gátlástalanul előtérbe helyezték a közösség érdekeinek. Nem tudom, hogy megtorlásnak lehet-e nevezni azt, hogy ezeket az embereket arra az időre kiiktatják a hatalomból, míg egy bizonyos gazdasági folyamat, privatizáció lezajlik. És nem teszik lehetővé azt, hogy gyakorlatilag az a – hogy úgy mondjam: bűnöző csoport – mert azok! – gazdasági és politikai szövetséget alakíthassanak.
A törvénytelen privilégiumokat meg kell vonni!
Kónya Imre: – A kormányzó pártnak vagyok a frakcióvezetője és az elnökségi tagja. Ez se semmi, nem mondom, csak éppen kormánytag nem vagyok.
A megyegyűlések, választmányi ülések, elnökségi ülés, frakcióülés – vagyis az a folyamat, amely az MDF-en belül folyt le, s aminek részét képezte valahol az én tanulmányomban kifejtett gondolatsor is –, nos, ennek az összegzése történik meg a frakción belül. Két egymást követő héten folyt vita az összegzésen. De nem arról, hogy szükség van-e igazságtételre, vagy nem. Mindannyian elfogadják a frakcióban, hogy erre szükség van! A formáról folyik a vita, hogy ebbe az állásfoglalásba milyen mértékig menjünk bele.
Nem akarunk még egy olyan Justicia-tervet, amit nem lehet pontosan úgy megvalósítani, ahogy deklaráljuk.
Az ön kérdésére ez a válasz: végső soron a Magyar Demokrata Fórum frakciója föl fogja sorolni azokat a pontokat, ahol az igazságtétel kérdésében konkrét intézkedéseket vár a kormánytól. (A beszélgetés óta ez megtörtént – A szerk.)
A kérdéskör részét képezi a parlament által múlt héten tárgyalásba vett, és III./III-as történynek nevezett javaslat. Ami korántsem a III./III-as törvény, amit annak idején Hack Péterék beterjesztettek, mert két vonatkozásban is szélesebb annál: egyrészt nemcsak a besúgókra vonatkozik, hanem az ÁVH-sokra és a karhatalmistákra is! (Taps.)
De abban igaza van, hogy ez az elképzelés korántsem öleli fel azt a kört, amire Ön utalt!
A csehszlovák törvény a közszolgálati megoldás irányába megy el, és azt mondja, hogy öt évig bizonyos közszolgálati funkcióban az se lehessen, aki korábban pártfunkciókat látott el.
Igazságtételi csomagtervünknek részét képezheti valamiféle közszolgálati tilalom is. Azért mondom ilyen óvatosan, mert nem a parlament, s nem az én, hanem a kormány feladata, hogy kidolgozza a törvényjavaslatokat.
Majd a parlament megvitatja és elfogadja, ha jónak látja. A politika csak azt teheti, hogy az Irányokat meghatározza, hogy merre kell elindulni. Ilyen a demokrácia. A vitaanyagomban például leírtam, hogy a függetlenített MSZMP-funkcionáriusok ilyen minőségben eltöltött éveit a nyugdíj megállapításánál nem lehet szolgálati időnek beszámítani – szerintem. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy másképp lesz. Mert, hála istennek, parlamenti demokrácia van!
A nyugdíjak kérdésében egyébként valamilyen döntést hozni kell. Az alkotmányellenesen élvezett előnyöket – legyen az nyugellátás, vagy szolgálati kacsalábon forgó villa -. igenis, jogszerű és törvényes megvonni. (Taps.) Ismétlem: nem én vagyok a jogszabályalkotó; egy politikai akaratnak vagyok a hordozója. Ez a politikai akarat igenis, az, hogy a törvénytelen és alkotmányellenes privilégiumokat meg kell vonni! (Taps.)
Hozzászóló: – Szeretnék valamit bejelenteni, s föltennék két rövid kérdést. Az Amerikai Magyarok Országos Szövetségét képviselem Magyarországon. Be akarom jelenteni, hogy az Egyesült Államokban élő magyarság 90 százalékban a kormány mögött áll. (Éljenzés. Nagy taps.)
A kormány külpolitikáját különösen helyesnek tartjuk, belpolitikában pedig ugyanazt nehezményezzük, mint ami a felszólalásom előtt szóba került: a nagytakarítás nem történt meg!
Mind gyakrabban kerül szóba az: mindezek annak a következményei, hogy a miniszterelnök úr a kulisszák mögött egy paktumot kötött az SZDSZ-szel, ami megköti a kezét, és ezért nem lehet végrehajtani a nagytakarítást. Így volna ez? A másik kérdésem az, hogy a Zétényi képviselő úr által tervezett, vagy beadott törvényjavaslatnak milyen lehetőségei vannak, nevezetesen, az elévülési időt kiterjesztjük?
A paktum volt az egyetlen lehetőség ?
Kónya Imre: – Ön a miniszterelnök úr által kötött paktumra hivatkozott. Van szerencsém közölni, hogy magam is részese, s aláírója voltam e paktumnak, így hát a felelősséget teljes egészében vállalom érte. A szóbanforgó paktumnak semmiféle tovább élő hatása nincsen! A megállapodás egy adott történelmi szituációra vonatkozott, amelyet legalább két dolog határozott meg: a választási győzelmünket követően nem értünk el abszolút többséget: 42 százalék volt a parlamentben... Ugyanakkor az alkotmány olyan volt, hogy szinte minden törvényhez – ideértve az adótörvényeket is – kétharmados többség kellett volna. A miniszterelnök úr két lehetőség közül választhatott: vagy nagykoalícióra lép a Szabad Demokraták Szövetségével... (közbeszólás: hogyisne!) Vagy pedig megállapodik velük abban, hogy a szintén kétharmados alkotmány módosításába belemenjenek. Ö ezt az utóbbi megoldást választotta. Az a harmadik megoldás, ami elvileg kínálkozott volna, hogy a parlamentben, mondjuk a közvélemény nyomására, rákényszeríteni az ellenzékre azt, amelyért tulajdonképpen semmit nem kap a másik oldalon – illúzió lett volna. Főleg egy olyan szituációban, amikor a tömegkommunikáció egyértelműen az ellenzék oldalán állt. Gyorsan és határozottan kellett cselekedni, hiszen az ország stabilitása volt a tét. Ne feledjük, hogy a két választási forduló között 800 millió dollárt vontak ki a Magyar Nemzeti Bankból a külföldi befektetők! Az volt a tét, hogy összeroppan-e a magyar gazdaság, vagy megállapodunk a Szabad Demokraták Szövetségével. Nem volt más választás.
Egyébként a megállapodás az SZDSZ részére elég csekély előnnyel járt. Ilyennek tekinthető, hogy egyik politikusukból lett a köztársaság elnöke. A Magyar Köztársaság Elnöke – azt hiszem, hogy mindenki előtt világos –, nem egy direkt pártpolitikai pozíció. Az egy olyan pozíció, amely valóban a pártok felett állva tudja a nemzet egészét képviselni. Ha ilyen pozícióba kerül egyik vagy másik párt képviselője, annak semmiféle jelentősége nincs az Alkotmányra vonatkozóan.
Hangsúlyozom, ez egy olyan alkotmányos pozíció, amelyben a pártpolitikai érdekeket, ha akarná, sem tudná a betöltője érvényesíteni, hiszen nincsen tényleges politikai jogköre. Más kérdés, hogy egy fiatal alkotmányos demokráciában idő kell ahhoz, hogy minden pozíció betöltőjében tudatosodjék saját hatáskörének a határvonala. Persze az a tény, hogy egy kisebbségben lévő párt politikusa reprezentálja az ország egészét, az önmagában is nagy dolog. Más kérdés, hogy a megállapodás kifejezetten személyre szólt! Tehát nem arról volt szó, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének joga és kötelessége kijelölni a köztársasági elnököt, hanem arról, hogy Göncz Árpád, aki történetesen egy szabaddemokrata politikus, a köztársaság elnöke lesz. Személye, múltja, egész életútja volt a biztosíték arra, hogy nem, mint szabaddemokrata fog politizálni.
Ugyanakkor a kétharmados törvények visszaszorítása mellett a legfontosabb rendelkezése a paktumnak, hogy alkotmányosan csak akkor lehet megbuktatni a kormányt, ha a parlament többsége új miniszterelnöknek szavaz bizalmat!
Vagyis Magyarországon nincsen reális esélye egy kormányválságnak. Hiszem, hogy a Kisgazdapárt képviselői aligha fognak másnak bizalmat szavazni, ameddig a miniszterelnök a bizalmukra érdemes!
A paktum egyébként hiába fűződik Tölgyesi Péter nevéhez, hiszen ő nem vállalta a felelősséget azért, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítványt elfogadja. Az utolsó tárgyalásra elhozta Kiss Jánost és Pető Ivánt. És végül Kiss János bólintott rá a konstruktív bizalmatlansági indítványra. Az igazságtétellel kapcsolatos késedelem és következetlenség tehát nincs összefüggésben az SZDSZ-szel kötött megállapodással, de igenis, összefüggésben van az SZDSZ eddig követett politikájával. Ez a politika nem a négy év múlva esedékes választások megnyerése, hanem mielőbbi kormánybuktatásra, hatalomra jutásra irányult. Bármilyen határozottabb lépést kívántunk tenni az igazságtétel érdekében – hiszen a Justicia-tervet több mint egy éve meghirdettük – vagy ha leváltottunk rég lejáratódott vezetőket –, rögtön keresztbe feküdtek minden lépésünknek...
Borotvaélen folyik a rendszerváltoztatás
És ennek csupán egyik magyarázata, hogy össze vannak fonódva az érintett rétegekkel, a másik az az átgondolt stratégia volt, hogy tökéletesen tudták: a mi tagjaink zöme igényli a törvényes igazságtételt. (Taps.)
Ha ezt meg tudják akadályozni, akkor megbuktathatják a folyamatosan kompromisszumkész és kompromisszumkénytelen kormányzatot! Világosan látni kell, hogy egyfolytában borotvaélen folyik a rendszerváltozás!
Hogy sikerül-e ezt a rendkívül kényes egyensúlyt megőrizni Magyarországon, s továbbra is a béke szigete lesz-e országunk (amit Amerikából is ilyennek látnak), vagy pedig úgy lehet bemutatni ezt az országot, hogy itt egymást ölik az emberek, hogy ez itt maga a Balkán, hogy itt nincs stabilitás: nos, ettől függ, hogy bejöjjön a külföldi tőke, hogy valóban elfogadja-e a Nyugat ezt az országot olyannak, amilyen!
Az elején nem biztos, hogy mindenki előtt nyilvánvaló; hogy mi valóban demokráciát és szabadságot akarunk. De most, amikor másfél év alatt bebizonyítottuk, hogy mi igenis, az európai, fejlett, civilizált országok által elfogadott értékeket valljuk és tesszük, akkor már nem lehet minket befeketíteni Nyugaton. Amerikában sem!
Nem lehet azt mondani rólunk, hogy nacionalisták vagyunk, hogy antiszemiták vagyunk, hogy piacellenesek vagyunk, nem lehet minket bemocskolni! Mert mi másfél éve bebizonyítottuk, hogy igenis, demokraták vagyunk! (Taps.) Nos, hogy e gondolatsort befejezzem: a Szabad Demokraták Szövetsége elnökének a lemondása végül is (ennek) a negatív politikának a látványos kudarca! Mert igenis azzal, hogy mi meghirdettük a határozott politikát, beláthatatlan távolságba került az az esély, hogy a Magyar Demokrata Fórum válságba kerüljön, és hogy ez a kormány megbukjon! (Taps.) És ha az ellenzék nem változtat politikáján, a valószínűtlen álmok birodalmába kerül az is, hogy két és fél év múlva bármiféle esélyük legyen az ellenzéki erőknek. (Taps.)
Az országos választmány ülésén megkérdezték tőlem, hogy nekem mi a véleményem, ki lenne jó SZDSZ-elnök? Akkor én azt mondtam, hogy Kiss János kudarca arra vezethető vissza, hogy politikáját csak az MDF-hez viszonyította; célja az MDF és a kormány szembefordítása volt.
S eközben – mert valljuk be, hölgyeim és uraim, hogy a Szabad Demokraták Szövetségéhez csatlakozott tisztességes, rendes embereknek ugyanaz a véleményük, mint Önöknek itt: ugyanúgy akarták és akarják a rendszerváltozást, ugyanúgy hívei a törvényes igazságtételnek, a szabaddemokrata párttagoknak azt kellett lépten-nyomon tapasztalniuk, hogy saját pártjuk az, amelyik ezt folyton megakadályozza! Ez náluk valódi válságot idézett elő. (Taps.)
Én annyit mondtam a Választmány ülésén, hogy tanuljunk a Szabad Demokraták Szövetségének hibájából. Lehet ugyan, hogy ők hozzánk voltak kénytelenek igazítani stratégiájukat... Mi viszont gondolhatjuk azt: nekünk teljesen mindegy, hogy ki lesz az SZDSZ elnöke (Taps. Kirobbanó kacagás.)
A szociáldemokraták véleménye
Petrasovits Anna: – Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm Kónya urat, és mindazokat, akik eljöttek a mai partyra. Szerettünk volna valamit hallani a néhány héttel ezelőtt mesterségesen keltett „Kónya-botránnyal” kapcsolatban... Magyarán a Kónya-tanulmánnyal kapcsolatban! Mi, szociáldemokraták, világosan megmondtuk, hogy elítéljük a nyilvánosságra hozatalnak ezt az egészen furcsa módját. Ugyanakkor a legmesszebbmenőkig egyetértünk annak tartalmával. (Taps.)
Egyetértünk mind az igazságtételre vonatkozó résszel, mind a tanulmány másik nagy egységével, a sajtó és média résszel. Valóban az a meglátásunk, hogy a stabilitás aláásására nagyon komoly politikai erők dolgoznak. Mind a mai napig!
Mi a stabilitás fontosságát oly nagymértékben figyelembe vesszük, hogy – jóllehet, konstruktív ellenzéki párt vagyunk –, tudjuk: nekünk, szociáldemokratáknak, ebben a történelmi helyzetben hol a helyünk! Eltökélt szándékunk, hogy a kormánykoalíció stabilitását megőrizzük, és a magunk módszereivel megerősítsük! (Taps.)
Végig hallgattam, amit Kónya úr elmondott, s figyeltem az azt követő felszólalásokat is. Kiderült, hogy igenis sok közös ügyünk van, s ugyanaz a közös feladatunk van: rendszert kell változtatni, s ezt csak közösen lehet a továbbiakban Is csinálni. Bizony, tagjaink felháborodva panaszolják, amit tapasztalnak: hogy olyan politikai erők működnek ma is az országban, amelyeknek fő célja, hogy befeketítsék mindazt, ami most történik, aláássák ennek a kormánynak, ennek az országnak a hitelét, s folyamatosan anarchiát, hitetlenséget, rosszkedvet teremtsenek. Politikusokat, politikákat, gondolatokat, a közéletiségünket akarják lejáratni az állandó zavarkeltéssel.
Ahogy itt hallottuk, hogy az MDF-en belül is nehéz napokat okoztak. Ugyanezt megtették a szociáldemokratákkal is!
A zavarkeltés fő módszere, hogy a saját pártjával szeretnék kivégeztetni, lefejeztetni az adott politikai szervezetet. Igen, az a negatív programozású politika a mi véleményünk szerint is csak kudarcot vallhat! Hála Istennek, ma már ott tartunk, hogy a kormánybuktatás esélye mind kevesebb. Hiszen azt tapasztalhattuk, hogy szinte hetenként próbáltak kormányt buktatni. Minisztert buktattak meg annak idején... Lebénítani, blokád alá venni az országot... Micsoda módszerek!
Azt hiszem, ma már stabilizálódtunk annyira, hogy a rendszerváltást követően az ilyen próbálkozások kudarcot vallanak. De emlékezzünk vissza, egy évvel ezelőtt milyen meleg napokat éltünk át valamennyien ebben az országban.
Végül arra kémék mindenkit, hogy ne mossanak össze minket, szociáldemokratákat, az ellenzéki erőkkel! Borzasztóan sértő számunkra, amikor az ellenzékkel hozzák össze a szociáldemokratákat, például az SZDSZ-szel, vagy a FIDESZ-szel! Köszönöm, hogy meghallgattak.
Kónya Imre: – Köszönöm Petrasovits Anna szavait. Utoljára akkor találkoztunk – bizonyára visszaemlékszik amikor az Ellenzéki Kerekasztal volt a célunk. Akkor ott, ellenzékként, nagyon egyetértettünk abban, hogy az ellenzéknek a rendszerváltoztatás érdekében kell menetelni. Fontos érdeke lenne a magyar társadalomnak, ha egy igazán felelős, nemzeti érzésű és elkötelezettségű szociáldemokrata pártja lenne. Ezt őszintén kívánom.
Petrasovits Anna: - El kell, hogy mondjam Önöknek, hogy apám szociáldemokrata volt. A barátját injekciós tűvel ölték meg, mert nem akarta a két párt egyesülését. Én soha nem voltam párttag. Szimpatikus volt nekem a Magyar Demokrata Fórum, mindig úgy mentem oda, hogy segítsem a magyar népet, és a magyar népet képviselő Magyar Demokrata Fórumot. Ezt nem frázisként mondom, hanem mert ez a valóság. A Magyar Demokrata Fórumról is elmondhatni, Babits szavaival: nincs itt haszna se szónak, se imának. Csak a harcnak, a hatalom, a többség nyilának... Azt mondja Babits: ...én Jónás, aki a békességet, jámborságot szerettem, a harc, az igazság prófétája lettem. Elég volt már a magyarázkodásból!
Hozzászóló: – Tízezer forintot keresek egy klasszikus, régi típusú könyvkiadóban. Van két gyermekem. De soha még ilyen optimista nem voltam. (Taps.) Jobban szeretek független országban élni, mint megszállt országban. (Taps.) Jobban szeretek többpártrendszerben élni, mint egypártrendszerben, amikor bohóc módjára kényszerítették az embereket szavazni, és mindenki tudta, hogy kb. mit csináltak a fülkében... Olvastam Kónya úr írását. Meg kell mondjam, hogy nem találtam benne azt, amit az úgynevezett ellenzék kiolvasott belőle. Csak azt tudom mondani, hogy: „Repülj, hajóm, rajtad a holnap hőse", hogy Ady Endrét idézzem... (Taps.)
A baloldali vákuum
Hozzászóló: – Három rövid kérdésem van és egy még rövidebb észrevételem. Elsősorban: hogy miért jöttem ide. Mert a Ringben olyan tömör cikket olvastam, amelyet a magyar sajtó sehol sem közölt, csak kivonatosan. Én nem mondom azt, hogy tisztelem Kónya urat, én becsülöm, mert jó szándékú ember. Amerikában éltem, ott voltam egyetemi tanár. Idehaza még nem ismerek mindent. Nem tudom, mi az oka annak, de nekem feltűnt, hogy Rákosi idején kizárták a szociáldemokratákat a parlamentből. Mi az oka annak, hogy ma a Szociáldemokrata Pártnak egyetlen parlamenti képviselője sincs? Más. Miért hiányzik a Magyar Demokrata Fórum által hirdetett eszmékből két dolog: a kereszténység és a szocializmus eszméje? (Közbekiabálások: nem kell az!) Én világcivilizációt tanítottam... Még egy észrevételem van: valahogy Periklész irányított demokráciája jut eszembe, a magyar irányított demokrácia szemlélet, amire több magyarázat lehet. De sajnos, nemcsak itt, hanem a világon bárhol – kevés Periklész nagyságú államférfi van.
Kónya Imre: – Nos, a szociáldemokraták... Annak idején szétverték őket, – beépültek a kommunisták. A rendszerváltozás küszöbén ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, mint annak idején a koalíciós időszakban, és erre jött még a baloldal általános hiteltelensége.
Nem tudták elérni a parlamenti képviselethez szükséges négyszázalékos határt. Már csak két és fél év van a választásokig, legközelebb megint neki lehet rugaszkodni... Én sikert kívánok a szocdemeknek, hiszen az egyébként rendkívül szerencsés többpárti struktúránknak van egy nagy hiányossága: a baloldalon nincs hiteles párt. Azt viszont elmondanám a kérdezőnek, hogy a Magyar Demokrata Fórum természetesen képviseli a kereszténységet, és képviseli a szociális gondolatot is. A szociális piacgazdaságot tűztük ki a zászlónkra. És valóban szociális érzékenységű párt vagyunk. A népi-nemzeti irányultság ezt is magában foglalja. Ami viszont nem jelenti azt, hogy el akarnánk foglalni a baloldal helyét. A baloldalon igenis vákuum van, tessék szíves betölteni! (Taps.)
Hozzászóló: – Azzal kezdem, már az elején föl akartam ajánlani, hogy minden megkezdett percért 10 forintot ajánlok fel a Ringnék. Íme az első tíz forintom!
Földesi József: – Kérem szépen, akkor most hadd használjam ki a pillanatot. Az a helyzet, hogy létrehoztunk egy Ring Alapítványt, amire bárki befizethet! Aki úgy gondolja, hogy bármilyen összeggel támogatni kívánja a Ringet, annak e rendezvény végén adunk egy csekket.
A polgárháború és a tartozások
Hozzászóló: – Kónya Imrét, mint egy magyar parlamenti képviselőt, s nem, mint az MDF vezetőjét kérdezem meg: jelen pillanatban Magyarországra milyen veszéllyel jár a szomszédban, Jugoszláviában dúló polgárháború? Ne adj Isten, hogy Magyarországra is átcsapjon! Második kérdésem, ami a hétköznapi embereket ugyancsak sérti és irritálja: nagyon sajnálom, Magyarországon a bűnözés úgy elharapódzott, hogy egy hetvenéves vénasszonynak a Blaha Lujza téri aluljáróban kapták ki kezéből a retiküljét. A lakosság semmit nem tudott tenni, csak ott állt. A bűnözést meg kell állítani! Mit lehetne tenni – mint országgyűlési képviselőnek – a bűnözés elleni jogszabályok szigorítására? Eddig kétmilliárd dollárt ruházott be nálunk a külföldi tőke. Van, aki ezt nem is tudja! Ugyanakkor ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni ismét Kónya urat, van-e valamilyen kilátás vagy kidolgozott lehetőség a külföldi kölcsönök csökkentésére?
Magyarország 10 és fél milliós lakosságából két és fél millió a nyugdíjas. Kétmillióan vannak, akik a 10 ezer forintos létminimum alatt keresnek, s félmillióan, akik még az ötezerkétszázat sem kapják meg. Van-e lehetőség arra, hogy a parlament legalább megadja a létminimumot?
Még egy utolsó kérdést hadd tegyek föl. Van-e valamiféle megoldása arra a parlamentnek, hogy az a 18 éves fiatal, aki elvégezte az iskolát, ne munkanélküli legyen ebben az országban?
Kónya Imre: – Valóban veszélyes az, ami folyik, s ami még folyhat határaink mentén. Alapvető kérdés, hogy a honvédségünket, ami elsősorban támadásra volt berendezkedve, és úgy is rosszul, legalább határaink légtereinek megvédésére alkalmassá tegyük. De ez nincs ingyen.
Ahogy a bűnözés kérdésének megoldása is pénzbe kerül:
igenis, meg kell erősíteni a rendőrséget. Alapvető a közbiztonság kérdése.
Ugyanúgy pénzbe kerül a nyugdíjak emelése. Egy alkalommal volt már jelentős emelés, s az is az ország ereje megfeszítésével hozott intézkedés volt.
A munkanélkülieknek is muszáj segélyt adni. Honnan teremtsünk fedezetet, ha nem az adóból?
Nincs kilátás arra, hogy ne fizessük vissza a külföldi kölcsönöket. Bizonyára hallották, milyen hatást váltott ki a nemzetközi pénzvilágból, amikor a lengyelek átütemeztek.
Köztudott, hogy a japán bankok felé tartozik Magyarország a legnagyobb mértékben. Nagyon nehéz volt nekik megmagyarázni, hogy mi nem fogjuk követni a lengyel példát. Ha a pénzvilág bizalma elmegy, akkor nem jön be a tőke, kivonja a bankból a pénzt. Ezért mi nem kezdeményezhetünk semmiféle tartozáselengedést, vagy átütemezést.
Hozzászóló: – Az Egyesült Államokban és Ausztráliában csak az lehet rádió-, sajtó- vagy televíziótulajdonos, aki amerikai vagy ausztrál állampolgár. Miképpen lehetséges, hogy Axel Springer és Maxwell kezében van a magyar sajtó? Hol késik egy jó magyar sajtótörvény? (Taps.)
Kónya Imre: – Valóban ezek az urak a legnagyobb tulajdonosai egyes lapoknak, de hál’ Istennek, van olyan lap is, ami nem ezeknek a sajtómágnásoknak a kezében van. A sajtótörvény elmaradása az egyik legnagyobb hiányossága eddigi törvénykezésünknek. Hatvan új törvényt, s ugyanennyi törvénymódosítást, valamint száz országgyűlési határozatot hoztunk. A sajtótörvényre, ahogy a rádió-, a televízió-, a médiatörvényre, sem került még sor. Ez a médiatörvény kétharmados törvény. Olyan kompromisszumokat kellene kötnünk, amelyek rosszabbá tehetik a helyzetet, ezért sem tudjuk meghozni a törvényt. A Kulin-féle bizottságban egy éve folyamatosan dolgoznak vele, de képtelenek vagyunk olyan tervezetet kialakítani, ami nem azonos egy paktummal. Azt senki sem akarja a Magyar Demokrata Fórumban, hogy a Rádió pártrádió és a Televízió párttelevízió legyen, hanem éppen azt, hogy tárgyilagos legyen.
Párton kívül és belül
Hozzászóló: – Nyolcvanéves vagyok. Abban a korszakban kezdtem, amit keresztény kurzusnak hívnak. Az egy liberális kapitalista korszak volt. Mégis a tőkés a tiszta jövedelmének a 96 százalékát fizette adóba! Ez a magánosoknak szól, akik panaszkodnak.
Beke Katáról szeretnék kérdezni. Az Új Magyarország című lapban megjelent egy kis cikk. Nem ártott volna egy-két megjegyzést hozzáfűzni; a párton belüli ellentétekről szól.
Kónya Imre: – Átjött hozzánk egy SZDSZ-képviselő, Balogh János. Nem magunk között, hanem a televízióban nyilatkozta utána, hogy egy frakcióülésen vett részt, s ott több demokráciát tapasztalt, mint másfél év alatt a Szabad Demokraták Szövetségében. Belülről úgy látjuk, nagyon fontos, hogy legyenek ellenvélemények, s azok hangot is kaphassanak. Más kérdés, hogy jelenleg a sajtó és a tömegkommunikáció felállása olyan: bármilyen szűk körű kisebbségi vélemény van, az rögtön hangot kaphat. A többségről ugyanez nem mondható el. Ez megint az objektivitás kérdése. De ugyanakkor demokrácia kérdése is, és azt kell mondjam, én örülök Beke Katának, hogy van, s közöttünk van.
Hozzászóló: – Ha a köztársasági elnök elvégzi a teendőit, de pártpolitikát folytat, ami alkotmányellenes; tehát alkotmányellenes cselekedeteket követ el – s a kormánynak nincs meg a kétharmados többsége, mi biztosítja azt, hogy ezt megakadályozzák? Nem az alkotmányban van a hiba? Hiszen ez egy sztálinista alkotmány. Láttuk a kárpótlási törvény esetében is. Továbbá mi a véleménye az MSZMP salgótarjáni kongresszusáról?
Kónya Imre: – Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy jogegyenlőség kell legyen az állampolgárok között. Az állampolgári jogegyenlőség nem egy sztálinista maradvány. Emiatt értelmezte úgy az Alkotmánybíróság, hogy ha a földeket visszaadjuk, s más vagyonokat nem, azzal az állampolgári jogegyenlőség elvét sértjük. Nem az a baj az alkotmánnyal, hogy kevéssé jogállami, hanem inkább az a probléma, hogy rettenetesen nehéz feladat alkotmányos körülmények között végrehajtani a rendszerváltoztatást. Na, de mi erre szerződtünk, másra nem volt megbízatásunk, mert mögöttünk nem állt egy forradalmi nép, amely forradalmi erővel elsöpri a régi rendszert. Mi törvényes forradalmat csinálunk, ráadásul megállapodásos forradalmat, ami még nehezebb.
Hozzászóló hölgy: – Megköszönöm a kormánynak az eddigi másfél éves munkáját, úgy érzem, hogy igenis, nagyon sokat tett. (Taps.) Negyvenöt évet ennyi idő alatt helyrehozni, mindannyiunk részéről türelem kell. Örülök, hogy a kormány tagjai vidékre is eljutnak: ott még ma is megfélemlítettek az emberek!
Kónya Imre: – Nagyon fontos volt, amit mondott. Igen, mi is tapasztaljuk, hogy az emberek félnek. Engem is vádoltak azzal, hogy félelmet ébresztek az emberekben. Egyetlen levelet kaptam, amelyből ez a félelem tűnt ki, valami ilyesmit, hogy: amióta elolvastam a maga írását, azóta nem tudok aludni, csak rettegésben élek. már el vagyok készülve, hogy visszaállítják az ÁVH-t, és ez borzasztó...
Nos, ez a rettegő levélíró odaírta a nevét és a címét. Ugyanakkor azoknak igen nagy része, akik engem támogatásukról biztosítanak, nem merik odaírni a nevüket!
A határozottabb politika azért is elengedhetetlen, hogy megszűnjenek a régi beidegződések és az indokolatlan félelmek ebben az országban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és további jó vitát kívánok.
