1998-ban a Magyar Demokrata Néppárt kiesett a parlamentből. Ettől kezdve a legerősebb kormánypárti pozícióba került Fidesz mellett működő többi jobbközép párt összefogását próbáltam megszervezni. Törekvésem nem vezetett eredményre, ezért a 2002-es választások után végleg felhagytam az aktív politikai tevékenységgel. Ettől kezdve feladatomnak azt tekintettem, hogy írásban és szóban megörökítsem azt az időszakot, amit a politikában eltöltöttem, és emléket állítsak a rendszerváltoztatás kiemelkedő szereplőinek, akikkel együtt dolgozhattam. Ezt csaknem olyan fontosnak tartom, mint azt a tevékenységet, amit a rendszerváltoztatás fősodrában végezhettem. (A könyvírásba is ezért fogtam bele.) Tudom, hogy az egymással szembenálló táborokra szakadt magyar közéletben a múltról csak akkor lehet hitelesen beszélni, ha az ember az aktuálpolitikától távol tartja magát, és az éppen időszerű politikai vitákba nem hagyja magát bevonni. Ezért az ilyen törekvéseket igyekszem elhárítani.
A 2002. óta eltelt évek során aktuálpolitikai kérdésben mindössze három alkalommal osztottam meg a véleményemet a széles nyilvánossággal. Először 2004-ben a külhoni magyarok választójogával kapcsolatos szégyenletes népszavazás után szólaltam meg mindkét oldal felelősségéről, másodszor 2011-ben az alkotmányozásról, végül 2021-ben az alkotmányos keretek átlépéséről, amit egy „új rendszerváltásként” értékelt ellenzéki győzelem esetén – másokkal együtt – a rendszerváltó Kis János is megengedhetőnek tartott. Ezektől a ritka alkalmaktól eltekintve az elmúlt közel negyed évszázadban közéleti tevékenységem – aminek részét képezi az fjf.hu, az antalljozsef.igytortent.hu és az antalljozsef25.hu honlap tartalmának elkészítése is – kizárólag a „daliás idők” felidézésére szorítkozik.
