Politikus-sztorik
Ebben a könyvben az 1988 óta eltelt időszak valamennyi számottevő politikusa szóba kerül. Az alábbiakban kiemeljük közülük a legismertebbeket, s a velük kapcsolatos történetekből mesélek el néhányat.
Duna Televízió, 2009. október
2009. október 23-án a forradalomnak szentelt egész napos ünnepi műsor keretében a Duna Televízió a köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulójáról is megemlékezett. Szűrös Mátyás az ünnepelt, de beszélgető partnernek engem is meghívnak. Elmondom, hogy a két esemény egybemosását ízléstelennek tartom, október 23-a forradalom ünnepe, a rendszerváltás pedig megérdemelne egy külön ünnepnapot. Amúgy se mondja nekem senki, hogy 1989-ben az MSZMP vezetői őszintén azonosultak volna a forradalommal. Idézem Németh Miklóst, aki Pozsgay népfelkeléses féligazsága után még szocializmusellenes terrorlázadásról beszélt.
Az adás után Szűrössel leülünk egy sörre.
– Nem szólhatsz egy szót se – mondom neki –, a te akkori nyilatkozatodat nem említettem.
– Miért, mit mondtam? – kérdezi.
– Valami olyasmit, hogy ’56-ban egyszerre voltak jelen a népfelkelés és az ellenforradalom jellemzői.
– Nézd – mondja –, akkor még óvatosnak kellett lenni, senki sem tudhatta, hogyan sülnek el a dolgok.
Fidesz elnökségi ülés, 2010. április
Schmitt Pál a 2002-es főpolgármesteri választásokon ugyan alulmaradt Demszky Gáborral szemben, de politikailag megerősödött, s belépett a Fideszbe. Az Európai Parlamentbe 2004-ben listavezetőként került be, akkor már mint a Fidesz alelnöke. A 2010-es választás után előbb az Országgyűlés elnöke lett, de mindenki tudta, hogy ez csak ugródeszka a köztársasági elnöki pozícióhoz. Nyílt titok, hogy a Fidesz elnökségi ülésén Kövér László határozottan ellenezte Schmitt jelölését. Amikor Orbán kijelentette, hogy csak őt tudja elfogadni, és ellenkező esetben saját lemondását is kilátásba helyezte, Kövér mindössze annyit mondott: – Mostantól kezdve operett-köztársaság lettünk. S becsapta maga mögött az ajtót.
Kisrabló étterem, 2010. október
A 2010-es választásokon a Magyar Demokrata Fórum nem jut be a parlamentbe. Az elemzők azért féltik a demokráciát, mert a Fidesz kétharmados többséget szerzett. Arra kevesen figyelnek, hogy van egy másik veszély is. Bekövetkezett az, amire Orbán Viktor régóta törekszik. A mérsékelt jobboldalon egyetlen párt maradt. Ha a Fidesz csalódást okoz, nincs más választás, mint a lejáratódott baloldal vagy a szalonképtelen és veszélyes szélsőjobb. Az MDF volt az utolsó mohikán…
A minap erről beszélgetek a fideszes Gulyás Gergellyel.
– Dávid Ibolyának azért voltak elfogadhatatlan húzásai – jegyzi meg.
– Ez igaz, Gergő – válaszolom –, s ezt nekem jogom van kimondani. Neked viszont nincs.
– Miért? – kérdezi.
– Azért, barátom – felelem –, mert ha valakit lenyomtok a víz alá, nem illik felemlegetni, hogy milyen ízléstelen mozdulatokat tett, miközben az életéért küzdött…
Szabad Györgynél 2015. március
A beszélgetés végén Szabad György megkérdezi, hogy mi a véleményem Sólyomról? Te csináltál belőle köztársasági elnököt, felelem. Jó, jó, legyint az öreg, de a mostani szerepvállalásához mit szólsz, hogy keményen bírálja Orbánékat? Tudod, hogy sokat adok a véleményedre, teszi hozzá. Eszembe jut, hogy a fideszesek a kerekasztalnál tanár úrnak szólították, de ő egyenrangú partnernek tekintette őket, és baráti érzésekkel fordult feléjük. Az első ciklusban tőlük kapott sebeket 1998-ra elfelejtette. Orbán Viktortól azt várta, hogy befejezi, amit mi elkezdtünk, s valóra váltja eszményeinket. És most másik védence, Sólyom László a jogállam szisztematikus lebontásával vádolja a miniszterelnököt. Hirtelen nagyon megszánom öreg barátomat. Dehogyis fogom én a véleményem kifejtésével táplálni az aggodalmait! Elég, ha az igazság egy piciny szeletkéjét kimondom: Tudod, Gyuri bácsi, állok fel a karosszékből, én a Sólyom Lacit sohasem szerettem. Téged viszont nagyon szeretlek, teszem hozzá, és megilletődve ölelem át a vállát.
Honvéd Kórház, Budapest, 2015. június
A kocsiból felhívom Gulyás Gergőt. Szabad Gyuri bácsi a halálán van, mondom neki, meg kellene látogatnod. Szabadkozik, nem tudja, mit szólna a család. Ők örülnének, felelem, de nem ez a lényeg. Most rólad van szó. Én elbúcsúzhattam Antall Józseftől, s most Szabad Györgytől is. Viszem tovább a kimondott s a ki nem mondott üzenetüket. Szeretném, ha te is ezt tennéd. Másnap bejön velem a kórházba. Gyuri bácsi jobb állapotban van, mint tegnap. Felismeri Gergőt, látszik, hogy örül neki. Még egy „szervuszt” is hallani vélünk…