Politikus-sztorik
Ebben a könyvben az 1988 óta eltelt időszak valamennyi számottevő politikusa szóba kerül. Az alábbiakban kiemeljük közülük a legismertebbeket, s a velük kapcsolatos történetekből mesélek el néhányat.
MDF Országos Gyűlés 1991. december
Antall mellett ültem az első sorban, a másik oldalamon Horváth Balázs, mögöttem Csurka. A miniszterelnök hátrafordult, és keményen rászólt Csurkára: „Menj fel a színpadra és tegyél rendet! Most bebizonyíthatod, hogy hol állsz.” Közben Balás István is megjelent a neveket felsoroló küldött mellett. Elmondta, hogy meg akarja védeni a miniszterelnököt a környezetében lévő volt kommunistáktól, ezért nyomozta ki a múltjukat és készítette el a listát. Közben Csurka feltápászkodott a helyéről, nehézkes léptekkel felment a színpadra, félretolta a meglepődött Balás Istvánt, és a mikrofonhoz lépve kijelentette, hogy Antall József bizonyára tudja, kiket, miért alkalmaz, és ebbe senkinek nincs joga beleszólnia. A küldöttek megtapsolták, Balás István szabadkozott, majd megszégyenülten távozott.
Csurka egyébként nem sokra becsülte a mögötte felsorakozókat. Amikor egy elnökségi ülés szünetében Antall megkérdezte tőle, nem zavarja, hogy milyen emberekkel veszi körül magát, azt felelte, hogy nem tehet róla, hiszen „ragadnak rám, mint a kosz”. Így fejezte ki magát.
1991. december
Az éjszaka kellős közepén visszatért az ülésterembe a Fidesz tucatnyi képviselője. Kitört a taps, a lankadó félben lévő koalíció üdvözölte a nem várt segítséget. Mielőtt azonban szívünkbe zárhattuk volna a fideszeseket, Kövér László benyomta a gombot, s lehűtötte a hangulatot. Nehogy azt higgyék, mondta, hogy segíteni akarunk önöknek. Nem fogunk gombot nyomni, folytatta, csak azért jöttünk vissza, mert nem bízunk önökben, hogy a távollétünkben is betartják a házszabályt.
Magyar Rádió, Vasárnapi Újság, 1992. január
Az újév első vasárnapján reggel hatkor bekapcsolom a rádiót, nehogy elmulasszam Csurka jegyzetét. Feltételezem, hogy a költségvetési csatáról fog beszélni, és kíváncsi vagyok, hogyan tálalja ezt a fontos eseményt. Csurka a Fidesz obstrukciós magatartását minősíti, és elképesztően kemény. Mint mindig, most is remek a stílusa, de nem értek vele egyet. Végül is győztünk, ilyenkor illik békejobbot nyújtani a legyőzött ellenfélnek. Csurka viszont nem ismer kegyelmet.
A Fidesz-képviselőcsoport számára hatalmas eredmény lett volna, ha térdre kényszeríti a kormányt, ismeri el, majd így folytatja: „Az a mód azonban, ahogyan a huszonegy tagú Fidesz-frakció megragadta ezt a lehetőséget sokat elárulhat abból, hogy az ország mire számíthat esetleges uralmuk esetén. Kíméletlenségre. Egyesek felemelték a sisakrostélyukat és látni engedték a tekintetüket. Milyenek is ők bajvívás közben? Cinikusak és gátlástalanok, kíméletlenek és gyűlölettől izzó tekintetűek …
Telefonbeszélgetés, 1992. február
Bush amerikai elnökkel is kiváló volt a magyar kormányfő személyes kapcsolata. A balkáni háború idején több ízben beszélt az elnökkel telefonon, s már akkor figyelmeztette a veszélyekre, amikor a krízis kezdett kibontakozni. Egy alkalommal megjegyezte Bushnak, hogy hiába ismerte el az ENSZ a horvát állam függetlenségét, ha az ország jelentős része szerb uralom alatt áll. Mire az elnök: a csehek és a szlovákok meg tudtak állapodni a szétválásban, miért ne tudnának a horvátok is megegyezni a szerbekkel? Antall ekkor szerényen felhívta Bush figyelmét arra, hogy van egy nagy különbség, amiről az elnöknek valószínűleg nincs tudomása. A csehek ugyanis sört fogyasztanak, a szerbek pedig sligovicát, azaz szilvapálinkát.
Alkotmánybíróság, 1992. március
Alkotmánybírósági elnökként (Sólyom László) három olyan döntést hozott, ami a kormány iránti minimális empátiáját is megkérdőjelezte a szememben. Amikor a kárpótlás ügyében végre megállapodásra jutottunk a kisgazdákkal, a parlament által elfogadott törvényt az Alkotmánybíróság megvétózta. A személyi szám eltörlésével a költségvetésnek sok száz milliós kárt okozott, valójában minden haszon nélkül, saját rögeszméjének engedve. Persze a legnagyobb szálka a szememben az igazságtételi törvény elkaszálása volt.