Politikus-sztorik
Ebben a könyvben az 1988 óta eltelt időszak valamennyi számottevő politikusa szóba kerül. Az alábbiakban kiemeljük közülük a legismertebbeket, s a velük kapcsolatos történetekből mesélek el néhányat.
Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. június
Két nappal a háromoldalú tárgyalások nyitó plenáris ülése után Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete a Bush-találkozó előkészítése ürügyén meglátogatja az Ellenzéki Kerekasztalt. Ekkor jön el Antall először, s talán mond is néhány szót. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki nem látta meg benne a jövendőbeli miniszterelnököt.
Miközben Palmert kikísérem, és haladunk lefelé a lépcsőn, odafordul hozzám és megkérdezi, hogyan látom, mi lesz? – Úgy érzem, még semmi sem dőlt el– válaszolom. Patetikus mozdulattal széttárja a karjait, és harminckét fogát kivillantva mondja: – Hát nem tudom, én olyan optimista vagyok! Közben leérünk a kapuhoz, ott áll az épület előtt a hatalmas követségi autó, rajta a csillagos sávos lobogó. – Hát, ha amerikai lennék– válaszolom–, akkor én is nagyon optimista lennék. Kezet rázunk, talán még a vállamat is megveregette…
Az MDF frakció ülésén, 1990. nyarán
A pénzügyminiszter előterjesztése után feltettem a kérdést, kinek van hozzászólása. Csurka István az ülésterem hátsó részében állt, és azonnal felemelte a kezét. Rosszat sejtettem. Körülnéztem, hátha más is jelentkezik, de nem. Így hát megadtam Csurkának a szót. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk, mondta, semmivel sem vagyunk jobbak, mint a kommunisták. Erre kitört a taps. Megvártam, míg csend lesz, aztán így szóltam Csurkához: – Nyilván tudod, Pista, hogy ez a mi kormányunk javaslata. – Nem érdekel – vágta rá Csurka, s újra kitört a taps…
Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. június
Orbán Viktor beszéde sokaknál kiverte a biztosítékot. Horn Gyula külügyminiszter nyilatkozatot adott ki, amelyben nagyfokú felelőtlenséggel vádolta a fideszes szónokot. De az Ellenzéki Kerekasztalon belül sem volt egyértelmű a fogadtatás. Másnap, amikor egy rendkívüli ülést tartottunk, azonnal felmerült a kérdés. Vigh Károly megtámadta Orbánt, mondván, hogy a szovjet csapatok kivonulásának követelése, és főleg a reformereket sem kímélő kommunistaellenes támadás nem használ a háromoldalú tárgyalások sikerének. Miután formálisan még az EKA koordinátora voltam, felhívtam a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor nem az Ellenzéki Kerekasztal nevében beszélt, hanem a magyar ifjúságot képviselte. Persze politikusként nyilatkozott meg, ezért viszont legfeljebb saját szervezetének tartozik elszámolással, az Ellenzéki Kerekasztalban senkinek sincs joga őt kérdőre vonni. Azt is hozzátettem, hogy a magam részéről a beszéd minden szavával egyetértettem, de ennek sincs semmi jelentősége.
Ellenzéki Kerekasztal szakbizottsága, 1989. július
A magyarságnak vérében van az, amit ma alkotmányos rendnek nevezünk. Ne felejtsétek el, az Aranybulla csak hét évvel később született meg, mint a Magna Charta. És mi törzsszövetségben, szervezetten érkeztünk ide a honfoglaláskor is. Kündüvel és Gyulával, szakrális és világi hatalommal. És nem ösztönösen vándorolva, a birkanyáj és a fény után jöttünk ide.
Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem, 1989. július
George Bush a közgazdasági egyetem zsúfolásig megtelt aulájában tartott előadást. Érdekes volt, amit mondott – főleg a Magyarországnak ígért támogatásról –, de számomra a legemlékezetesebb a First Lady látványa volt. Barbara Bush ott ült az elnök mellett, és fejét felemelve végig szinte mozdulatlanul, áhítattal figyelte a férjét az egész beszéd alatt. – Látod – hajoltam oda a mellettem ülő feleségemhez. – Így kell egy asszonynak felnéznie az urára. Ilyen őszinte csodálattal…