Csurka István

Az Ellenzéki Kerekasztal második ülése. ELTE Jogi Karán. 1989. március

Csurka az, aki először felcsattan: Nem megyünk oda, csak egységesen. Micsoda dolog, hogy a Fideszt, a BZSBT-t és a Ligát kihagyják. Kónya László felveti, hogy ragaszkodni kell a Jogászfórum meghívásához is. Közbevetem, mi nem vagyunk politikai szervezet, csak az Ellenzéki Kerekasztal szervezői. Viszont létező ellenzéki szervezet vagytok, válaszolja Kónya, miközben az Új Márciusi Frontnak legfeljebb tíz tagja van. Szabad György kifejti, hogy a Jogászfórumnak fontosabb szerepe van, mint hogy egy legyen a sok közül. Az FJF jelezze az MSZMP-nek, hogy vállalja az ellenzéki oldal megszervezését, az MSZMP pedig szervezze meg a saját oldalát. Csurka nagyon egyértelmű: Mindegy milyen formában, de három dolgot jelezni kell: a Fidesz, a BZSBT és a Liga nélkül nem tárgyalunk, az MSZMP szervezeteivel nem hagyjuk magunkat összekeverni, és álvitákat nem folytatunk. A közösen megfogalmazott nyilatkozat – már az Ellenzéki Kerekasztal nyilatkozataként – e három feltételhez kötötte az EKA szervezeteinek részvételét az április 8-ai tárgyalásokon.

Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. április

A Kerekasztal várakozik. Felbomlik a rend, mindenki ki-be jár, csoportokban beszélgetnek, van, aki telefonál, mások újságot olvasnak. Egyszer csak Csurka István, aki egy karosszékben elterpeszkedve a Magyar Nemzetet olvassa, felkiált. Azonnal hívjátok a Fejtit! Nehogy közölje, hogy eleget tesz az igényeinknek. Hogy várják a Fideszt, s már fűrészelik is az asztalt. Itt olvasom, hogy az Új Márciusi Front se megy el. Ha a Nyers megengedheti magának, akkor mi miért is ne?

MDF-SZDSZ „paktum”. Az MDF Bem téri székházában. 1990. április

Közben Csurka jön be a szobába. Mi újság, mik az elképzelések? – kérdezi. Kati elmagyarázza neki a konstruktív bizalmatlanság előnyeit. Ezt szeretnénk lenyomni Tölgyessy torkán, szólok bele én is. Csurka egyetértően bólogat. Amikor elmegy, valami olyasmit mond, hogy úgy látja, jó kezekben van a dolog…

Hazafelé a kocsiban gratulálok a feleségemnek, hogy egy „fontos elvtárs” bizalmát ilyen gyorsan sikerült elnyernie. – Az igazság az – feleli –, hogy Csurka előbb megértette, miről szól a konstruktív bizalmatlanság, mint Balsai. – Azt a részét értette – mondom –, hogy milyen jó, ha az ellenzéki elnök a kormányváltásnál nem rúg labdába. De nem biztos, hogy örült volna a szisztémának, ha tudja, hogy ezzel a kormány stabilitásán túl a miniszterelnököt a saját pártjaival szemben is védjük.

Tölgyessy egyébként Csurka távozása után néhány perccel érkezett. Nem mondta, de valószínűleg összefutott vele a folyosón. Ezt csak azok kedvéért emelem ki, akik váltig állítják, hogy az általuk paktumnak nevezett megállapodást Antall az MDF vezetőinek tudta nélkül készítette elő és írta alá. Hogy világos legyen: a tárgyalások nem egy paksi csőszkunyhóban, hanem az MDF Bem téri székházában folytak, ahová Tölgyessy nem álruhában, hanem kicsit kinyúlt, barna szvetterében érkezett…

Az MDF frakció ülésén, 1990. nyarán

A pénzügyminiszter előterjesztése után feltettem a kérdést, kinek van hozzászólása. Csurka István az ülésterem hátsó részében állt, és azonnal felemelte a kezét. Rosszat sejtettem. Körülnéztem, hátha más is jelentkezik, de nem. Így hát megadtam Csurkának a szót. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk, mondta, semmivel sem vagyunk jobbak, mint a kommunisták. Erre kitört a taps. Megvártam, míg csend lesz, aztán így szóltam Csurkához: – Nyilván tudod, Pista, hogy ez a mi kormányunk javaslata. – Nem érdekel – vágta rá Csurka, s újra kitört a taps…

Parlament, 1990 nyarán

Emlékszem, az első időszakban nagyon zavart, hogy Antall a parlament folyosóján gyakran sétál fel-alá Csurka Istvánnal. Egyszer megjegyeztem, hogy frakcióvezetői tekintélyemnek nem használ, ha a képviselők látják, hogy Csurkával demonstratív módon, speciális kapcsolatot ápol. Antall erre azt felelte: veled minek demonstráljak, hiszen téged nem kell kezelni.

Fehér Ház, 1991. július

Egy alkalommal bejött hozzám Csurka élettársa, Papolczy Gizella, és leült velem szemben a fotelba. A Pista békés ember, panaszolta, senkit sem bánt, mégis ezek a liberálisok állandóan támadják, provokálják, főleg az Elek Pista. Azt feleltem, hogy ezen nem kell csodálkozni, képzelje csak el a helyzetet: Mondjuk, itt ül Elek a te helyeden, mutattam a széles bőrfotelra, 40 kiló, a fotellel együtt. Felette egyszerre megjelenik Csurka Pista. Szegény Elek felnéz rá, azt mondja, hogy nahát, ez meg itt iszik, nőzik, húst eszik, hát persze, hogy elkezdi azonnal utálni. Ugyanis nemcsak Kulin, Elek is vegetáriánus volt. Egyik barátom szerint már csak ezért sem számíthattak arra, hogy a pörköltet és zsíros húsokat kedvelő emdéefes tagság körében nézeteik széles körben elfogadottá váljanak.

MDF Országos Gyűlés 1991. december

Antall mellett ültem az első sorban, a másik oldalamon Horváth Balázs, mögöttem Csurka. A miniszterelnök hátrafordult, és keményen rászólt Csurkára: „Menj fel a színpadra és tegyél rendet! Most bebizonyíthatod, hogy hol állsz.” Közben Balás István is megjelent a neveket felsoroló küldött mellett. Elmondta, hogy meg akarja védeni a miniszterelnököt a környezetében lévő volt kommunistáktól, ezért nyomozta ki a múltjukat és készítette el a listát. Közben Csurka feltápászkodott a helyéről, nehézkes léptekkel felment a színpadra, félretolta a meglepődött Balás Istvánt, és a mikrofonhoz lépve kijelentette, hogy Antall József bizonyára tudja, kiket, miért alkalmaz, és ebbe senkinek nincs joga beleszólnia. A küldöttek megtapsolták, Balás István szabadkozott, majd megszégyenülten távozott.

Csurka egyébként nem sokra becsülte a mögötte felsorakozókat. Amikor egy elnökségi ülés szünetében Antall megkérdezte tőle, nem zavarja, hogy milyen emberekkel veszi körül magát, azt felelte, hogy nem tehet róla, hiszen „ragadnak rám, mint a kosz”. Így fejezte ki magát.

Magyar Rádió, Vasárnapi Újság, 1992. január

Az újév első vasárnapján reggel hatkor bekapcsolom a rádiót, nehogy elmulasszam Csurka jegyzetét. Feltételezem, hogy a költségvetési csatáról fog beszélni, és kíváncsi vagyok, hogyan tálalja ezt a fontos eseményt. Csurka a Fidesz obstrukciós magatartását minősíti, és elképesztően kemény. Mint mindig, most is remek a stílusa, de nem értek vele egyet. Végül is győztünk, ilyenkor illik békejobbot nyújtani a legyőzött ellenfélnek. Csurka viszont nem ismer kegyelmet.

A Fidesz-képviselőcsoport számára hatalmas eredmény lett volna, ha térdre kényszeríti a kormányt, ismeri el, majd így folytatja: „Az a mód azonban, ahogyan a huszonegy tagú Fidesz-frakció megragadta ezt a lehetőséget sokat elárulhat abból, hogy az ország mire számíthat esetleges uralmuk esetén. Kíméletlenségre. Egyesek felemelték a sisakrostélyukat és látni engedték a tekintetüket. Milyenek is ők bajvívás közben? Cinikusak és gátlástalanok, kíméletlenek és gyűlölettől izzó tekintetűek …

Az MDF Bem téri székházában, 1992. december

Az MDF-elnökség egyik ülésen Csurka kijelentette, hogy ő bármikor meg tud tölteni egy sportcsarnokot tízezer emberrel. Vajon ki az közülünk, tette fel a kérdést, aki ezt rajtam kívül meg tudja csinálni? Bogárdi Zoltán erre szerényen megjegyezte: Rendben van Pista, akkor már csak egyetlen dolgunk maradt. Úgy kell módosítanunk a választójogi törvényt, hogy csak azok szavazhassanak, akik eljárnak ezekre a gyűlésekre.

Balaskó Jenő interjúja Antall Józseffel, 1993. március

Az egyik elnökségi ülésen Antall feltette a kérdést Csurkának, megjelentetné-e a Magyar Fórumban, ha válaszolna mindarra, ami a lapban az Országos Gyűlés óta vele szemben megjelent. Csurka igennel felelt. Én voltam az, aki meggyőztem Antallt, hogy Balaskónak kell adnia az interjút, mivel őt a Magyar Fórum olvasói is nagyra becsülik.

Az írás elkészült, de Csurka nem volt hajlandó megjelentetni. Azt mondta, Magyarországon sajtószabadság van, s nem a miniszterelnök határozza meg, hogy kinek ad interjút, hanem a főszerkesztő. Így az írás végül a Pesti Hírlapban jelent meg Csurka István a politikai hatalom megragadására készült és készül címmel. Csurka később öninterjúnak nevezi az írást. Én az ellenkezőjét érzem. Antall Balaskó stílusában beszél az interjúban, ami nem válik kárára a szövegnek, de amit azért szóvá teszek a költőnek. Balaskó tagadja az alkotói szerepét, de egyet azért elismer. A Görgey-féle részt én írtam bele, mondja, ezt jeleztem a miniszterelnök úrnak, amikor visszaadtam az interjút, de tetszett neki, és sajátjaként elfogadta.