Parlament, 1990. szeptember
1990. szeptember 18-án Tölgyessy Péter interpellációt intéz a miniszterelnökhöz. Az SZDSZ frakcióvezetője nagyon kemény, időnként kissé demagóg is, nyilván nem függetlenül a közelgő önkormányzati választásoktól. Felszólalása közben a kormánypártok soraiból bekiabálások hangzanak el. Torgyán József kisgazda frakcióvezető tőlem néhány méterre ül, így jól hallom, hogy „Hordót a szónoknak!” felkiáltással szól be nevetve az SZDSZ frakcióvezetőjének.
Csaknem egy héttel ez után a Kurír című kormányellenes napilapban megdöbbenve olvasom, hogy a magyar parlamentben zsidóztak. Azt állítja a lap, hogy Tölgyessy interpellációja közben „Hordót a zsidónak!” bekiabálás hangzott el a kormánypárti sorokból. Sajtótájékoztatót tartanak, ahol bejátszanak egy homályosan hallható felvételt, amelyet így is lehet érteni, úgy is. Feltételezem, hogy manipulálták a felvételt, de ezt nem lehet bizonyítani. Rejtélyes módon az Országgyűlés saját felvétele technikai okokból nem áll rendelkezésre. Az informatikai rendszerért Borsos Csaba a felelős, akit felületesen korábbról ismerek. Együtt kezdtük az egyetemet, de egy év után kimaradt. Rákérdezek, de határozottan állítja, hogy fatális véletlen történt. Nem hiszek neki.
A televízió még aznap este bemutatta a felvételt, természetesen a Kurír interpretációjában. Mondom Torgyánnak:
– Azonnal állj elő, hogy te kiabáltál be, és cáfold, hogy ilyet mondtál volna.
– Nem állok elő, mert ezek szétszednek – válaszolja.
– Ne viccelj, rólad senki se mondja, hogy antiszemita lennél – győzködöm.
– Eddig nem mondták – válaszolja –, de ha előállok és elrontom a játékukat, azonnal rám fogják, hogy legalábbis nyilas voltam tízéves koromban.
Ezt gyávaságnak tartottam, de nem tehettem semmit. Koalíciós partnerem személyes döntését tiszteletben kellett tartanom. Később beláttam, hogy Torgyánnak a maga szempontjából igaza volt. Ha beszáll a csatába, a médiatúlerő rövid úton kicsinálta volna. Az antiszemitizmussal való vádaskodást pedig a koalíció így sem kerülte volna el.