Hősök tere, 1989. június
Politikai szempontból viszont a megemlékezés csúcspontja Orbán Viktor beszéde volt, aki a szónokok közül utolsóként, a magyar ifjúság nevében kapott szót. Ragyogó beszéd volt. Retorikailag kiváló, mondanivalója világos. Tisztelgés ’56-nak, ugyanakkor kőkemény aktuálpolitika.
„Ma, 33 évvel a magyar forradalom és 31 évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el
...
Bővebben...
Magyar Rádió, Vasárnapi Újság, 1992. január
Az újév első vasárnapján reggel hatkor bekapcsolom a rádiót, nehogy elmulasszam Csurka jegyzetét. Feltételezem, hogy a költségvetési csatáról fog beszélni, és kíváncsi vagyok, hogyan tálalja ezt a fontos eseményt. Csurka a Fidesz obstrukciós magatartását minősíti, és elképesztően kemény. Mint mindig, most is remek a stílusa, de nem értek vele egyet. Végül is győztünk, ilyenkor illik békejobbot nyújtani a
...
Bővebben...
Bukarest, Târgoviște, 1989. december
1989 karácsonyán izgatottan ülök a televízió előtt. Az Erdélyből áttelepült kiváló író (ezenkívül filmrendező, operatőr, miegymás), Vári Attila által vezetett stáb percről percre követi a romániai forradalom eseményeit. Boldog vagyok, hogy Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK után végre Romániában is küszöbön a rendszerváltás. S különösen boldog, hogy – miként a berlini fal leomlásához – a romániai forradalomhoz is
...
Bővebben...
Az Ellenzéki Kerekasztal alakuló ülésén, 1989. március
Jó félóra múlva Sólyom László is feljön a polgári jogi tanszékről. A ligások mellett foglal helyet, s végigüli a tanácskozást, anélkül, hogy bekapcsolódna a vitába. Az MDF-nek elnökségi, a Jogászfórumnak választmányi tagja, viszont egyik szervezet sem delegálta. Az MDF képviseletéről az elnökség döntött, nálunk lazább volt a helyzet, ezért úgy tekinthetjük, hogy az első ülésen Sólyom László a
...
Bővebben...
Az MDF frakció ülésén, 1990. nyarán
A pénzügyminiszter előterjesztése után feltettem a kérdést, kinek van hozzászólása. Csurka István az ülésterem hátsó részében állt, és azonnal felemelte a kezét. Rosszat sejtettem. Körülnéztem, hátha más is jelentkezik, de nem. Így hát megadtam Csurkának a szót. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk, mondta, semmivel sem vagyunk jobbak, mint a kommunisták. Erre kitört a taps. Megvártam, míg csend lesz, aztán így szóltam
...
Bővebben...
Kónya-Orbán vita, Székesfehérvár, 1992. április
Feledy jó riporter, magasról indít. Idéz egy mondatot Orbán Viktornak a Fidesz pécsi kongresszusán elmondott beszédéből, amelyben Orbán engem „a gyűlölet karmesterének” nevezett. Miután mindhárman jogászok vagyunk, teszi hozzá, egy szakmai kérdéssel kezdene: – Vajon Orbán Viktor ezt a kijelentését előre megfontolt szándékkal, vagy hirtelen felindulásból tette? Mire Orbán: – Én úgy láttam, hogy
...
Bővebben...
Parlament, 1990 nyarán
Emlékszem, az első időszakban nagyon zavart, hogy Antall a parlament folyosóján gyakran sétál fel-alá Csurka Istvánnal. Egyszer megjegyeztem, hogy frakcióvezetői tekintélyemnek nem használ, ha a képviselők látják, hogy Csurkával demonstratív módon, speciális kapcsolatot ápol. Antall erre azt felelte: veled minek demonstráljak, hiszen téged nem kell kezelni.
Bővebben...
Alkotmánybíróság, 1991 október
A tárgyalás megkezdésekor megütközve láttam, hogy Sólyom László mellett ott ül Halmai Gábor, aki a Nyilvánosság Klub ügyvivőjeként éppen a napokban írt alá egy politikai nyilatkozatot, amely élesen elítélte a kormányt és a koalíciót. Már korábban is furcsálltam, hogy a szabaddemokraták értelmiségi holdudvarához tartozó alkotmányjogász hogyan lehet Sólyom elsőszámú tanácsadója. Mindeddig azonban Halmai tartózkodott a
...
Bővebben...
Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. június
Két nappal a háromoldalú tárgyalások nyitó plenáris ülése után Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete a Bush-találkozó előkészítése ürügyén meglátogatja az Ellenzéki Kerekasztalt. Ekkor jön el Antall először, s talán mond is néhány szót. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki nem látta meg benne a jövendőbeli miniszterelnököt.
Miközben Palmert kikísérem, és haladunk lefelé a
...
Bővebben...
Egy pesti utcán, 1957. január
A forradalom leverése után Pongrátz elmenekült az országból. Ha marad, az elsők között akasztják fel. Antallt ilyen veszély nem fenyegette. Neveltetése, a családi hagyományok és személyes elhivatottsága okán pedig fel sem merült benne, hogy elhagyja hazáját. 1957-ben egy alkalommal találkozott Pándi (Kardos) Pállal, a később Kossuth-díjjal is megjutalmazott irodalomtörténésszel. Amikor Pándi meglátta Antallt, meglepődve
...
Bővebben...