Medgyessy Péter

Az MSZP miniszterelnök jelöltjének irodája, 2002. április

A Centrum elnökségének többsége – köztük a KDNP-t képviselő Füzessy és Bartók – az első fordulóban győztes szocialistákat akarta támogatni. Pusztai Erzsébet, Raskó György és én, a néppárti delegáltak ezt a leghatározottabban elleneztük.

Medgyessy Péter a szocialisták miniszterelnök-jelöltje és Kovács László pártelnök ekkor közvetlen konzultációt kezdeményezett az MDNP vezetőivel. A megbeszélésen a Néppárt részéről Pusztai Erzsébet elnök mellett én is részt vettem.

Kovács azzal indít, hogy annak idején Antall azt mondta, fontos lenne egy hiteles baloldali párt. Antallnak ebben igaza volt. Ő viszont azt mondja, hogy most az országnak egy hiteles jobboldali pártra lenne szüksége, mert a Fidesz nem az. A Centrum viszont az lehetne, s ők, mármint a szocialisták, ehhez minden segítséget megadnának. Cserébe csupán azt kérik, tegyük egyértelművé, hogy a Fidesz nem képviseli az antalli értékeket.

Ezek teljesen hülyének néznek bennünket, gondolom, de ha már így van, játsszuk végig a komédiát. – Ha ezt megtennénk – válaszolom –, ezzel éppen azt veszélyeztetnénk, hogy a Centrum hiteles jobbközép párt lehessen. De annak örülök – teszem hozzá komolyságomat megőrizve –, hogy ezt ti is fontosnak tartjátok. Így nyilván nem szorgalmazzátok, hogy a Centrum az MSZP-t támogassa a második fordulóban.

A beszélgetés hamar véget ér. Udvariasan búcsúzunk, s kikísérnek bennünket. Az ajtóban, amúgy Columbo-mód visszafordulok:

– Nem tudom, Péter, elfogadsz-e tőlem egy tanácsot.

– Parancsolj – válaszolja meglepetten a jövendő miniszterelnök.

– A Centrum vezetőinek pozíciókat ajánlani teljesen felesleges. Akiket ugyanis lenne értelme megvesztegetni, azokat nem lehet. Akiket pedig lehet, azokat nem érdemes.

Parlament, 2004. július

Szili Katalin, a parlament elnöke, aki egy személyben volt jogosult a pályázatokat elbírálni, behívta a feleségemet. Elege van ezekből a férfiakból, mondta, meneszti Gyarmatit, nem nevezi ki Gyekiczkyt, s legyen Kati a főigazgató. Ő viszont továbbra sem akart első ember lenni. Van egy legitim főigazgató, mondta, minek kellene ezt bolygatni. De, ha segíthet, tette hozzá, a helyettesi pályázatot beadja.

Így aztán változnak a kormányok, miniszterelnökök, házelnökök, s maga a törvény, de a feleségem – amióta kiestünk a parlamentből – az igencsak kényes adatokat kezelő hivatal, majd levéltár második embere. Mert korrektségét senki sem vonja kétségbe.

A kinevezési okmány átadásakor egyébként én is jelen voltam. Szili Katalin elmesélte, hogy nem volt könnyű az akció, mert „a Péter” – ez volt Medgyessy miniszterelnök – a helyettesi pozíciót már odaígérte a szabaddemokratáknak. – Vigasztald meg a Pétert – vetettem közbe –, hogy eddig csak azokból az ígéreteiből lett nagy baj, amelyeket betartott. Medgyessy – mellesleg az előtte kormányzó Fideszhez hasonlóan – fűt-fát megígért a kampányban, ám ő annak jelentős részét kormányra jutva be is váltotta. Sokak szerint ennek következtében ingott meg a pénzügyi stabilitás…