Futó kalandok az állambiztonsággal
A november 5-ei megalakulásról részletesen beszámoló Napi Operatív Információs Jelentés a következőkkel zárul:
„Intézkedés: Dr. Bognár (Bodnár) Szabolcs azonosítása, valamint a BM adattáraiban, nyilvántartásaiban történő ellenőrzése folyamatban van. Dr. Muskovszky Gábor, dr. Éliás Sára, dr. Kónya Imre elsődleges ellenőrzése után döntünk a további intézkedésekről. Operatív úton megszerezzük a Sípos által készített videofelvételt. Ezt követően jogi véleményt kérünk a BRFK III/1 Alosztálytól az esetleges nyílt eljárás kezdeményezésének lehetőségéről. Szóban tájékoztatjuk a Budapesti Ügyvédi Kamarában lévő HK-unkat.
Felmérjük a kamara hivatalos állásfoglalását a Fórum létrehozásáról, a budapesti ügyvédek részvételéről, a velük szemben alkalmazni kívánt intézkedésekről, Felmérjük továbbá a BM III/3 és a BM III/II-7. Osztályok lehetőségét a jelzett »Post Restante« küldemények operatív ellenőrzésére, azt követően döntünk a szükséges intézkedések megtételéről. A Független Jogász Fórum tevékenységét operatív úton ellenőrizzük. Tájékoztatjuk a BM III/III-5. Osztályt.”
A Napi Operatív Információs Jelentéseken szereplő megjelölés szerint egyébként, az Ellenzéki Kerekasztal üléseivel kapcsolatos információk kivétel nélkül helyiséglehallgatásból vagy telefonlehallgatásból származtak. Ez is alátámasztja, hogy besúgó nem volt közöttünk.
Az ellenzéki politikusok operatív megfigyelése eközben gőzerővel folytatódott. Miután az így keletkezett információkat – a tanszéki könyvtár lehallgatásáról készült jegyzőkönyvekhez hasonlóan – megsemmisítették, azt, hogy 1989-ben milyen besúgói jelentések készültek az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőiről, s milyen anyagok voltak a másik fél asztalán, valószínűleg soha sem fogjuk megtudni.
Végül is logikus lépés volt, hogy az ellenzék megfigyeléséről ’89-ben készült operatív anyagot megsemmisítették. Hiszen a propaganda iránya akkor már az volt, hogy az MSZMP és a kormány őszintén törekszik a demokrácia és a jogállam megteremtésére. Ennek során pedig partnerként tekint az ellenzékre: az átalakulásról szóló döntések meghozatalába az ellenzéki szervezeteket, saját elhatározásából, önként bevonja. Ebbe a képbe aligha fér bele a partnerek operatív megfigyelése…
1972. augusztus végén jogi tanácsért fordult hozzám egy közvetlen modorú, harminc körüli, csinos hölgy. Mint később, az iratokból megtudtam, Liliom volt a fedőneve. Egyetlen jelentést írt rólam, amely a következő mondattal indul: „Feladatomnak megfelelően felvettem a kapcsolatot dr. Kónya Imre ügyvéddel.” A tartótiszt az ügynöki jelentéshez a következő értékelést fűzte:
„Értékelés: Az ügynök feladatának megfelelően, dr. Kónya Imrével kialakult kapcsolatáról jelent. A jelentésből kiderült, hogy ez a kapcsolat a többszöri találkozás ellenére sem mélyült el annyira, hogy segítségével nevezett politikai arculatára, tevékenységére operatív szempontból értékes adatokat hozhatott volna. Ennek több oka van. Egyrészt dr. Kónya megnősült, így valószínű, hogy nem akar komolyabb kapcsolatot kialakítani nőkkel, másrészt mint ez a jelentésből is kiderül, nagyon elfoglalt, kevés ideje van arra, hogy hivatali tevékenységén és családján kívül egyes dolgokban elmélyedjen. Az ügynök leírja, hogy úgy vette észre, hogy dr. Kónya »nem nagy lelkesedéssel« fogadta azon ajánlatát, hogy a jövőben is fel fogja keresni.”
„Feladat: Másirányú.” – ez volt a konklúzió. Liliom tehát „másirányú” feladatot kapott, és többé Hajnal László Gábor sem foglalkozott velem. A meglévő dokumentumokból úgy tűnik, hogy jó időre kikerültem az állambiztonság látóköréből…