A könyvről

...és az ünnep mindig elmarad?

 

Kónya Imre megnyitotta emlékezetét azok számára, akik bepillantást szeretnének nyerni az utóbbi negyedszázad hazai politikai történéseinek színfalai mögé, miközben egy szórakoztató könyvet írt, tele humoros epizódokkal. Az állampárttal szemben létrejött Ellenzéki Kerekasztal megszervezője, az első szabadon választott parlament kormánypárti frakcióvezetője, majd belügyminiszter visszaemlékezései feltárnak politikai folyamatokat, de mintegy személyes ismeretségbe is hoznak bennünket a főbb szereplőkkel, felvonultatva őket erényeikkel és gyarlóságaikkal egyetemben. Kónya Imre visszaemlékezései azonban ennél jóval többet is kínálnak.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd írásra adom a fejemet. Bár kezdettől vonzódtam az irodalomhoz, különösen a magyar irodalomhoz. Kamaszkoromtól író, költő barátaim voltak, és néhány üres lapot én is teleírtam. De mindig tudtam, olyan verseket, mint Juhász Ferenc, olyan prózát, mint Sánta Ferenc soha nem írhatok.

Mégis belekezdek ebbe a könyvbe. Az 1988 és ’94 közötti időszak eseményeit akarom megírni. S persze azt is, ami minderről írás közben eszembe jut.
Szubjektív könyv lesz. Tele személyes élményekkel. Nem történelemkönyvet akarok írni, de nem is legendáriumot. Emlékeimet több oldalról is ellenőrizni fogom. Szembesítem őket a dokumentumokkal, mások emlékezetével. Évekig fog tartani, amíg befejezem.

Befejeztem a könyvemet. Nyolc évbe tellett. Teljesítettem azt, amire vállalkoz-tam. Megírtam az 1988 és 1994 között velem történteket. Nem tudom, hogy akinek volt türelme végigolvasni mindazt, amit írtam, vajon elfogadja-e hogy a ’89–’90-ben lezajlott változás – függetlenül a későbbiektől – a magyar történelem kiemelkedő eseménye? És hogy Antall József kormánya, a miniszterelnök szavaival: „tudta, hogy mit kellene tennie, és tette azt, amit lehet”?
Hogy az első négy év miért nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna? Azért, mert úgy nem sikerülhetett. S talán azért is, mert mi, akik az Ellenzéki Kerekasztalban képesek voltunk az összefogásra, a szabad választások után nem tudtunk együttműködni olyan kérdések megoldásában sem, amelyekben kormánynak és ellenzéknek, egy újjáépítés időszakában együtt kellett volna működnie.

PROLÓGUS

I. KAPCSOK ÉS GYÖKEREK

II. A MEGÁLLAPODÁSOS FORRADALOM

III. ELLENSZÉLBEN

IV. POLITIKAI HARCOK SŰRŰJÉBEN

V. FÉL ÉV A BELÜGYMINISZTÉRIUMBAN

EPILÓGUS

A könyvben említett személyek felsorolása, zárójelben elsősorban korabeli jelentősebb funkcióik, szerepeik.